Egy plebejus pedagógus a világról

Egy plebejus pedagógus a világról

Rendkívüli állapot

2013. április 02. - OldStruggler

Nem, még nincs. Hideg polgárháború már van, erről nem csak az ellenzék véleményformálói írnak egy ideje, hanem vezető Fidesz-politikusok is beszélnek erről. Igaz egyik és másik fél is másként értelmezi a helyzetet.
Az alábbi írás 2012. augusztusában született. Túl vadnak tűnt sok barátom számára a következtetésem. Rendkívüli állapot? Ne hülyéskedj, Európa közepén? Ezt úgy sem meri megtenni, ezt az Eu nem fogja hagyni - sokan mondták, és, ha sokan mondják, igazuk van. Úgy döntöttem, az írás marad a fiókban.
Azóta sok olyan esemény történt, amiről barátaim azt mondták, ne hülyéskedj, Európa közepén ez nem fog megtörténni …
A rendkívüli állapot még odébb van. Bár van jogász szakember, aki pedzegeti, az alaptörvény negyedik módosítása ezt a más típusú politikai rendszert is lehetővé teszi. Azt is láttuk, a fekete autó hajnalban már megjelent azokért a fiatalokért, akik elég bátrak voltak kimondani ország-világ előtt, hogy Orbán szembeköpte 89-es önmagát. 
Sokszor gondoltam arra, szabad-e ezt az írást közzé tennem. Tavaly augusztus óta sok minden változott. Ennek alapján akár időszerűtlen is lehetne a szöveg. Mégis, most úgy döntöttem – az akkor megfogalmazott, itt-ott igazításra szoruló szöveg változtatás nélküli közzé tételével -, el kell mondanom, mitől féltem 2012. augusztusában, mitől félek ma, 2013. áprilisában. Hogy ne úgy legyen.

Dixi et salvavi animam meam.



 Nekünk, félázsiaiaknak

Amióta Orbán Viktor a vállalkozók előtt elemezte az ország helyzetét, ezen belül is a gazdaság állapotát, és elmondta fohászát – reméljük a Jóisten megsegít bennünket, hogy demokrácia helyett nem kell kigondolnunk más típusú politikai rendszereket, amelyeket a gazdasági túlélés érdekében aztán be kell vezetni -, politológusok, újságírók, a közélet kérdései iránt érdeklődő emberek egyaránt azon töprengenek, a miniszterelnök mire is gondolt.
Ehhez a töprengéshez kívánok én is hozzászólni.

Szerintem Orbán Viktor rendkívüli állapot bevezetését tervezi.

Tudom, ez erős. Nézzük azokat az egymással szorosan összefüggő tételeket, amikre állításomat építem.

Az első tétel az elhibázott gazdaságpolitika. Nem igaz, hogy a befolyással rendelkező fideszes gazdasági szakemberek, jobboldali közgazdászok nem látják, hogy az orbáni, Matolcsy nevével fémjelzett gazdaságpolitika egy kudarc-halmaz. Ma már azt, amit a zemberek egy-másfél éve éreznek saját bőrükön, a recessziót, a KSH adatai is egyértelműen igazolják. Mond Orbán és Matolcsy mindent, a tündérországtól kezdve az EU válságáig, a zemberek nem is győzik kapkodni a fejüket. De mondjon Orbán és legzseniálisabb gazdasági minisztere bármit is, a orbáni hatalom új rendszerének, Orbán hatalma átmentésének az kedvez, ha a magyar gazdaság válságba sodródik. Mert ebben a helyzetben lehet azt mondani, hogy emberek, rendkívüli helyzet, csőd van, és e helyzetnek, a csőd kezelésének a rendkívüli állapot bevezetése felel meg.

A második tétel a politikai helyzet. Ma még a FIDESZ-nek jelentős a támogatottsága, de ez a támogatottság érzékelhetően egyre kisebb, egyre nagyobb a szimbolikus politizálással is elégedetlen, a piros-fehér-zöld maszlaggal átitatott retorikán átlátó emberek száma. És ahogy egyre rosszabb lesz a gazdasági helyzet, ahogy egyre nő a mélyszegénységben élők száma, ahogy szegényedik a középosztály, ahogy nő az emberek kiszolgáltatottsága, csak gyűlik, és gyűlik a könnyen politikai akarattá formálható társadalmi elégedetlenség. Ne tévesszen meg senkit, hogy az ellenzéki pártok támogatottsága nem nő! Azt kell észrevenni – nem nehéz -, hogy a politikai pártot nem választók száma és arány növekszik. Ebbe nem csak a korábbi MSZP szavazók tatoznak bele, hanem a FIDESZ-ből kiábrándult többszázezer ember is. S ha találnak követésre méltó politikai képződményt, érdekeik kifejezésére alkalmas ember, meg fognak mozdulni. Hogy ez mit jelent, kiszámíthatatlan. De Orbán Viktorra és a FIDESZ-re nézve az már önmagába is veszélyes, hogy nem őt támogatják. Ezért tesz meg mindent, alkalmaz mindenféle bizánci technikát a következő választás eredményének előzetes, számára kedvező biztosítása érdekében. Mert 2014-ben – ha egyáltalán akkor lesz a következő parlamenti választás! – neki nyernie kell! Ha nem, kétszeresen bukott politikusként, pestiesen szólva, megy a levesbe. Ha bukik, az mindent, amit eddig tett, megkérdőjelez. Ha nyer, az viszont igazolása az alaptörvénynek csúfolt tákolmánynak, az oktatási rendszer államosításának, a nem tandíjnak nevezett tandíjnak, a szakszervezeteket mellőző „társadalmi párbeszédnek”, és így tovább… Nem engedheti meg tehát, hogy egy politikailag korrekt választási rendszerben veszítsen. Számára már a mai helyzet is a dupla vagy semmi alternatíváját jelenti. S, ha a gazdasági helyzet alakulásának eredményeként erőteljesebb politikai fellépést fog látni, az ok arra, hogy a mi megmentésünk érdekében rendkívüli állapotot vezessen be.

A harmadik tétel részben politikai, részben rendészeti. Ez a szélsőjobboldal és félkatonai szervezetinek előretörését jelenti. Az politológiai közhely, hogy az egyre nehezedő gazdasági helyzet a demagóg szélsőjobboldal megerősödését eredményezi. Látjuk ezt a gazdaságilag leszakadt, vagy leszakadóban lévő térségekben itt és most mi is. És, ha a gazdasági helyzet még kedvezőtlenebb lesz, biztosak lehetünk abban, az újnyilasok agresszívebben fognak fellépni, fel fog erősödni a bűnbakképző retorikájuk, és azt is látjuk – Devecser – a tettlegesség sem áll tőlük távol. Reakcióként a fenyegetettek is szervezkedni kezdtek. Az újnyilasok pedig már eddig is handa-bandáztak arról, készülni kell a polgárháborúra.
Ez a helyzet csak részben politikai. A politika és a közélet mértékadó személyiségeinek és szervezeteinek egységesen kellene fellépni az újnyilasok előretörése, mint társadalmi kór ellen. De látjuk, kevés kivételtől eltekintve, ezt a jelenséget inkább kíséri hallgatás.
Ez a helyzet más részben rendészeti ügy. Magyarország jelenleg érvényben lévő jogszabályai alkalmat adnak az illetékes szerveknek – rendőrség, ügyészség, bíróság - a fellépésre, de e szervek az orbáni politikának tétlenségükkel kívánnak megfelelni. S, ha e jelenség kapcsán a feszültség eljut a pattanásig, vagy azon túl, a miniszterelnök joggal mondhatja, ezt a rendkívüli helyzetet csak rendkívüli eszközökkel lehet kezelni.

A negyedik tétel tisztán rendészeti ügy. Csak állunk, és kerek szemmel nézzük, a rendőrség teljes elbizonytalanítását, szétverését. Ez a folyamat nem most kezdődött, hanem közvetlenül a 2010-es választások után, akkor, amikor a rendőröket ítélték el akkor is, amikor ők a TV-ostromló „hazafiak”, vagy az utcai rendbontásokban részt vevő „békés polgárok” ellen jogszerűen léptek fel. Folytatódott ez a rendészeti vezetők tömeges váltásával, és folytatódik most, a személyi és szervezeti átalakítással. Félre ne értse senki: korrupt rendőrnek nincs helye a szervezetben, sem akkor, ha éppen bírságoló járőr, sem akkor, ha magas rangú és beosztású parancsnok. A rendkívüli állapot bevezetéshez olyan rendőrség kell, amelyik egzisztenciális kiszolgáltatottsága miatt mindent, és mindennek az ellenkezőjét is megtesz, ha azt parancsba kapja.

Az ötödik tétel egy jogi feltétel. Ez a legegyszerűbb a rendszerelemek között. A parlamentben Orbán Viktornak kétharmada van. Ez nem kétharmados társadalmi felhatalmazás, ahogy rendre mondják. A választási rendszer következménye, hogy alig több mint ötven százalékos választási eredménnyel – az is komoly – a parlamentben kétharmados többséget lehet szerezni. S, ha a helyzet rendkívüli, a parlament, akár szerepel ez az alaptörvényben, akár nem, ripsz-ropsz, egyéni képviselői indítvány alapján megszavaz – pénteken beadják, hétfőn döntenek - egy olyan alkotmánymódosítást, pardon, alaptörvény-módosítást, ami azt tartalmazza, hogy a miniszterelnöknek rendkívüli helyzetben mindent szabad. Oszt jó napot. Hogy mikor van rendkívüli helyzet? Természetesen azt is a miniszterelnök mondja meg. Igaz, kikéri a parlament véleményét, mert erről a parlament dönt. Ahogy eddig tette minden lényeges, az ország szempontjából fontos kérdésben. Láttuk, látjuk nap nap után. (Jó, most éppen nyári szünet van. De ennek egyszer csak vége lesz.)

Alkotmánybíróság? Ugyan! Akik némán asszisztáltak a polgári demokrácia elporlasztásához, pont most fognak megszólalni?

Ügyészség, bíróság? Vazallusok minden vezető pozícióban. Csak nem fognak a kegyúr ellen fellépni?

Ellenzéki pártok? Majd a kiscicák fognak nyávogni, amikor az oroszlán elbődül? Volt-e eddig bármilyen eredménye bármilyen fellépésüknek, megmozdulásuknak?

Sajtó? A lakájmédia majd nem győzi sűrű nyelvcsapásokkal igazolni az orbáni vállalás nagyságát, a szentistváni tettet. (Reméljük, testvérgyilkosságra nem kerül sor!) Arra a néhány, szerény befolyású újságra, rádióra meg ki fog figyelni, hallgatni?

Nemzetközi visszhang? Na és? Feláll az Európa Parlamentben egy képviselő, és azt mondja, OV fiatal emberként egészen mást képviselt? Nem fogják folyósítani a pénzügyi támogatást? Ez is Orbán malmára hajtja a vizet. Lám, micsoda körülmények között kell a zembereket megmentenem!

Kizárnak bennünket a klubból? OV úgy is ki akar lépni belőle, mondhatja, én bent akartam maradni, de ezek a kóceráj-politikusok a marsi megoldásaikkal pont engem és népemet büntetik.

Majd az USA nagykövete, diszkréten azt mondja, neki és országának ez nem tetszik? Már láttuk, ennek mi a következménye. Semmi.

Az orbáni gazdaságpolitika – Matolcsy közvetítésével – gazdasági válságba taszítja az országot. Ez több mint feszült belpolitikai helyzetet teremt. A szélsőjobboldali párt és félkatonai segédcsapatai ezt a helyzetet kihasználva aktivizálódnak. A parlament a rendkívüli helyzetre való tekintettel felhatalmazza a miniszterelnököt rendkívüli intézkedések bevezetésére.
Nekünk, félázsiai származékoknak Orbán létrehozza a rendkívüli helyzetet, hogy kitalálja a rendkívüli állapotot. Az erő nyelvén fogja elmagyarázni, hogy ez nekünk miért jó. És erőnek erejével fog össze mindannyiunkat. Így biztosítja hatalmát, igazolja eddigi antidemokratikus lépéseit. Azon az áron is, hogy ez nekünk, az embereknek nagyon, de nagyon nem hiányzik.

Ez a helyzet a történelemből ismerős.

Ezt a rendszert hétköznapi módon úgy hívják, hogy diktatúra.

Most kivételesen örülnék, ha nem lenne igazam.


Na és?


Magyarországnak nincs alkotmánya – fogalmaz kategorikusan a volt alkotmánybíró, Vörös Imre.
Na és?
Vajon azokat az embereket, akik nem tudnak fűteni, akiknek bizonytalan a mindennapi betevő falatjuk, akik elveszíthetik fejük felől a hajlékukat, akinek nincs munkája, azokat érdekli az, hogy van-e alkotmány, vagy nincs? Az sem érdekli őket természetesen, hogy mi szerepel, és mi nem szerepel ebben a papírban!
Erre játszik rá Orbán. Az emberek döntő többségét nem érdekli a nadrágos emberek huncutkodása. Az sem, hogy Orbán nagy hanggal abból a rezsiből enged tíz százalékot, amit ő emelt meg tíz százalékkal. Szóval nagyjából ott vagyunk, mint két és fél évvel ez előtt. De erre már ki emlékszik. Mert erre is játszik Orbán. Ki emlékszik arra, hogy ő emelete meg a áfa-t két százalékkal, ezzel automatikusan emelkedett minden árú és szolgáltatás ára, hogy ő emelte meg a benzin jövedéki adóját, aminek következtében mindennek, amit szállítani kell emelkedett az ára, hogy ő vezetett be tucatnyi adót, aminek a végén minden esetben ott vagyunk mi, állampolgárok, akik fizetjük minden általa kezdeményezte unortodox gazdasági trükk árát.
Nem ez a legnagyobb baj. Annak persze, akinek napi megélhetési gondja van, annak nyilván ez. És ők nagyon sokan vannak. De ők is, mi is, akik még a víz felszínén kapálózunk, összeszorítjuk a fogunkat, megszorítunk, ahol tudunk a családi gazdálkodásban, lassan feléljük a tartalékainkat, bízva abban, hogy ez az átmeneti idő rövidesen megszűnik. De ők is, mi is, akik még a víz felszínén kapálózunk, lassan a vége felé közeledünk. Akkor aztán az se fog segíteni, hogy bántják a magyart, és a Kedves Vezető majd beül a TEK biztosította mikrobuszába, és megy menteni a magyart, mint ahogy azt tette március idusán.
Akkor mi a „legnagyobb” baj?
Hülyének néz bennünket. Gyengeelméjű lúzereknek, akiket primitív hazugságokkal el lehet kábítani. Akiknek elég néhány verbális gumicsontot hajítani, és egyből bólogató jánosokká válunk. A különböző szakmák nagy tekintélyű, mértékadó személyiségei, köztük közismerten jobboldali elkötelezettségű, konzervatív gondolkodású szakemberek, és a saját szakmájukhoz egy kicsit is értő kocka-szakemberek (akiket a politika nem, csak a szakmájuk érdekel, de az nagyon) egybehangzóan mondják, hogy a dolgok rossz irányba mennek.
Na és?
Jön Kiflis Gabi, meg újabban az egykor volt ifjú-MIÉP-es és két rövid égbekiáltó bődületes ostoba mondattal megnyugtatják a híveket. A szakemberek röhögnek a kapitális ostobaságokon. Na és?
Ők nem a szakemberekhez szólnak. A hívek meg nyugtázzák, már megint a liberál-bolsevik-istengyalázó-ördögfattya-emútnyócév-szemkilövő hazaárulók keverik. Gondolkodni most sem kell. Hazánk egy bokréta. Ha a föld isten kalapja, akkor ott. (lásd Petőfi: A magyar nemzet) Ezt a bokrétát akarják ezek a semmirekellő hitvány idegenszívűek meggyalázni!
Na és?
Orbánnak mi, a magyar emberek nem kellünk. Neki csak az a nagyjából másfél millió hívő kell, határainkon belül és kívül összesen, aki ott áll mögötte tántoríthatatlanul, és viszi magával a sárga tollat a szavazáskor. Hogy el ne felejtse, hová is kell húznia a két egymást metsző vonalat. Őket kell folyamatosan izzítani, ellátni olyan szellemi táplálékkal, amit ők várnak, szervezni kell őket, hogy az egy a zászló alatti együtt mozduló képességükből semmit se veszítsenek. Mert ők, másfél milliónyian, ebben a rendszerben trónra emelik Orbánt. De legalább a választási győzelmet biztosítják számára. S ez már egyenlő a trónra emeléssel. Akkor majd jön az újabb alkotmánymódosítás, mely a népakaratnak megfelelően Orbánt örökös miniszterelnöknek karcolja be a gránitba.
Na és? Lesz-e ettől kenyér az asztalon?
Orbánt ez nem érdekli.
Őt a hatalom megrészegítette. Azt gondolja, jogában áll igazságtalanságot, jogtalanságot elkövetnie.
Erről évtizedekkel korábban, az utolsó szó jogán így írt egy ember, akit csak P. Howardnak ismer a művelt utókor.
„ Hogy ki követi el az igazságtalanságot, az ma is hatalom kérdése, de a hatalom birtokosaitól elvárják az emberek, hogy szónoklatok és irományok útján a tömeg permanens rossz lelkiismeretét megnyugtassa. Az az igazi hatalom, amely bebizonyítja a helytelenről, hogy helyes, a saját javunkra elkövetett igazságtalanságról, hogy igazságos, és egyféle híg, de nagyon fűszeres nedűvel átitatott Eszme nevében látszólag következetes, és természetesen közérdekű cselekedetté hígítja önző erőszakosságainkat. Az ilyen hatalom a tömeg számára azon illúzió forrása, amelytől berúgva, az igazság nevében, elkövetheti a legnagyobb igazságtalanságokat is. Sőt. Csalódott, kétségbeesett vagy tengődő tömegek ilyen irányú közös lelki szükséglete az egyetlen igazi forrása a részeg hatalomnak. A semmiből is hatalom lesz, ha valaki meggyőz egy tömegnyi keserű életű embert, hogy jogában áll jogtalanságot cselekedni. Ha nem, úgy marad a semmi. Adjál nekem, jelentéktelen, rossz életű embereknek, fogalmakat, szókat és gyújtást, hogy emberi mivoltom cáfolása nélkül, emberi mivoltomat megtagadhassam számomra előnyös jogtalan cselekedetek idejére, és lelki következményeire, akkor Eszme vagy és Vezér.
Fojtogat a morál e társadalom gyilkos kereteiben. Adj morált, hogy fojtogassak és gyilkoljak, társadalmi keretek között.
Aki erre képes, arra azt szokták mondani, hogy tud fanatizálni. És egy ideig hordozzák a vállukon. Később leejtik, és hazamennek.”
Itt tartunk. Orbán bebizonyítja a helytelenről, hogy helyes, a saját javukra elkövetett igazságtalanságról, hogy igazságos, és egyféle híg, de nagyon fűszeres nedűvel átitatott Eszme nevében látszólag következetes, és természetesen közérdekű cselekedetté hígítja önző erőszakosságaikat. Magyarország Orbán irányításával ezen az úton halad.
Úgy tűnik, nem lehet megállítani.

Isten, kérlek, óvd a bokrétádat.


Azt gondolom


Azt gondolom

Azt gondolom ...,
Azt gondolom, de nem mondom ... .
Hülyének néznek minket, azt gondolom.

A minap olvastam a google-költészetről. Megnéztem, mi ez. Érdekes. Kipróbáltam. Ezt hoztam ki belőle. Játék. A google nem fogja József Attila helyét elfoglalni a Duna-part lépcsőjén - azok se, akik élnek e játék lehetőségével -, de az ámítógép inkább ezt a játékot adja lehetőségként, inkább ez legyen sokunk "játéka" mint ... és ide be lehet helyettesíteni elég sok ostobaságot, tetszés szerint. 

Játszótársak! Kellemes szórakozást!

Profitorientált oktatáspolitika


Érthető, hogy a hóviharban hosszú órákra autójukba kényszerülő emberek, a külvilágtól elvágott települések láttán az oktatás kérdései háttérbe szorulnak. Még tart a magyarázkodás a bénázás miatt, a hívők biztos be is veszik a magyarázatot, bármi is legyen az, de azoknak, akik félnapokat fagyoskodtak az autópályán, akik elzárt falvakban azt sem tudták, akkor most mi van, akik mindezt a káoszt az interneten valós időben követték, azoknak nehezen lehet eladni, hogy minden tökéletesen működött. És egyébként is, a belügyminiszter már megmondta, a zemberek és a hó meg a szél a hibás…

És akkor jő Parragh László. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke. Ő megmondja a tutit. Nem szekértolója Orbánnak. Az vele készült interjúból (ennek elérhetőségét lásd a bejegyzés végén) kiderül, Orbán az ő szekértolója.  „… nekünk tényleg számos területen jó az, amit a kormány tesz. A szakképzésben is azt csinálták, amit kértünk. A felnőttképzésben azt tervezik megtenni, amit kérünk.” Világos. Nem a kormánynak van az egész társadalom hosszú távú érdekeit kifejező oktatásfejlesztési koncepciója, oktatáspolitikája, hanem az üzleti eredményességben, a nagy profitnál csak a még nagyobb profit elérésében érdekelt gazdasági élet egy szeletét reprezentáló szervezetnek. Ezt a részérdeket a kormány, nem lévén elképzelése az oktatás jövőjéről, szolga módon átveszi. Végül is a kormány testületileg beléphetne a kamarába, hisz Orbán és Parragh egy nézeten vannak. „Ideológiai alapon, mert azonos álláspontot képviseltünk”. Világos. Mint az a vitamódszer, amikor vitatkozó felek egyike a tárgybani vitát hirtelen áttolja személyi síkra. A szakképzésben a kamarai elnök szerint nem szakmai, hanem egzisztenciális vita van – fogalmaz az Index. Milyen egyszerű az élet. Akinek a véleménye eltér a kamarai állásponttól, az az egzisztenciáját félti. Miért is? Ha átalakítják a struktúrát, kapacitást szabadítanak fel. „Így be lehet zárni néhány iskolát, és el lehet küldeni néhány ezer pedagógust. Pontos számaink vannak erre vonatkozólag”.
Elnök úr! Ha már pontos számai is vannak, meg is tudná nevezni, mely iskolákat kellene bezárni, meg tudná mondani hány ezer pedagógus is válna hirtelen fölöslegessé? Kellenének az érvek is. A gazdaság és a társadalom hosszú távú fejlődéshez igazítottan milyen iskolarendszerre, milyen képzési struktúrára, milyen fenntartási rendszerre, milyen finanszírozási rendszerre, milyen követelményrendszerre, milyen tanügyigazgatási rendszerre, milyen minőségellenőrzési és -fejlesztési rendszerre lenne szükség. Ezekre a kérdésekre adott válaszuk bizonyára abból az EU-előrejelzésből indul ki, mely szerint az EU-ban 2020-ra a munkahelyek több mint harmadánál előfeltétellé válik a felsőfokú végzettség, és várhatóan az álláshelyek mindössze 18%-ánál lesz elegendő az alacsony szakképzettség.  Olvasható valahol a kamara ezen kérdésekre választ adó oktatásfejlesztési koncepciója? Vagy ez csak egy belső terjesztésű munkaanyag? Vagy ilyen dokumentum nem létezik?
Továbbá, arról van-e Elnök úrnak elképzelése, hogy mihez kezdenének azok a pedagógusok, úgy nagy hirtelen, akik feleslegessé válnak? Csak nem a dinamikusan fejlődő gazdaság szívná fel a munkaerőt?

Elnök úr! A gazdaság szereplőinek, akiket Ön képvisel, a profit a fontos. Megértjük, ez a kapitalizmus egyik alaptörvénye. Az oktatás, nevezzük akár köznevelésnek, egy más természetű ügy. Ön, ezt szakmai pozíciói bizonyítják – nyilván nem választották volna meg ide is, oda is, ha nem lenne alkalmas – a profit-kérdésekben járatos.  Az oktatás  kérdéseit viszont kérem, hagyja olyanokra, akik számára nem a profit, hanem a gyerekek, minden gyerek(!) felnőttkori boldogulása, érvényesülése a legfontosabb.

Az Index írása itt olvasható: http://index.hu/gazdasag/2013/03/18/parragh_nem_vagyok_orban_szekertoloja
Az interjú teljes terjedelemben a Népszabadságban olvasható itt: http://nol.hu/gazdasag/parragh__marhasag__hogy_orban_szekertoloja_vagyok

Bolondok háza - Magyarország 2013. március 15.


Az előrejelzések szerint rendes mennyiségű hó esett némi – rendes – széllel, megbénult az ország nyugati fele. Nekünk szerencsénk volt. Egy nem tervezett esemény miatt nem tudtunk időben, csütörtök koradélután elindulni – a Szigetközbe készültünk, tavaszváró kajaktúra volt a program -, nem sikerült kiszabadulni a mókuskerékből.
Itthon maradtunk, a bolondok házában.

1.   A belügyminiszter az embereket hibáztatja, és az időjárást. Már megint a zemberek és a tél a hülye.

2.   A terrorelhárító kommandósok két (kettő) darab lánctalpas csapatszállító katonai járművel sietnek a bajba jutott emberek segítségére. Autók százai, emberek ezrei a hó fogságában, kamionok, autók mindenfelé az árkokban … Az elitt-alakulat viszont a helyén, ezt láthatja mindenki.

3.   A királyi rádió csütörtök délután, este egy szót sem szól arról, hogy az ország nyugati felében katasztrófahelyzet van. Miért is rémisztgetné a zembereket?

4.   Minden fontosabb hivatalosság, ahonnan hiteles információt lehetett volna kapni, leginkább a Katasztrófavédelem, csődöt mondott, nem lehetett telefonon elérni őket, honlapjukról friss és aktuális híreket kapni. Viszont amikor süt a nap, minden működik. Az átlag tehát jó.

5.   A Belügyminisztérium a pénteken sms-eket küld, hogy ne szálljunk ki az autóból. Vagy, ha elfogy a benzin, üljünk át egy másik kocsiba. Köszönjük, magunktól ez nem jutott volna eszünkbe. De, ha már hazaértünk, és már kiszálltunk, akkor üljünk vissza? Vagy, ha el se indultunk …Vagy ezt  eldönthetjük anélkül, hogy megérkezne a belügyminiszteri tanács?

6.   A Katasztrófavédelem 24 órával a katasztrofális helyzet kialakulását követően önkénteseket várt a Hősök terén (?), két autóbusznyi embert, akiknek lapátot biztosít, és elviszi őket az autópályára, kiszabadítani a még ott rekedt embereket.

7.   Rendelet készül arról, hogy a továbbiakban csak az Országos Meteorológiai Szolgálat adatai, hírei alapján ismertethetik az időjárási előrejelzéseket a rádiók, tv-k. Közben a rendőrpalota katasztrófavédelmi központjában az Időkép Üzleti Szolgáltatások Kft. adatai alapján szervezik (?) a mentést.

8.   Március 15-én az osztrákok, látva a Magyarországon kialakult helyzetet, látva a magyar szervek bénázását, mentőeszközöket küldtek segítségül. Pszichológusok ezt a szimbolikát hosszasan fogják elemezni …

9.   Március 15-e alkalmából kitüntetést kap egy magát újságírónak mondó ember, aki rendszeresen lapokban, tv-ben jelenik meg. A szakma azonnal tiltakozik. A kitüntető miniszter, amikor megtudja, kit is tüntetett ki, sajnálkozik, azt mondja, ha tudta volna, nem tünteti ki ezt az embert, majd hozzá teszi: nincs módja visszavonni a kitüntetést.

10. Lengyelországból ismét import-tüntetők érkeztek Budapestre. Ott tébláboltak 15-én a Múzeum előtt. Meghívóik - a Békemenet serény szervezői - elfelejtettek nekik szólni, hogy az ünnepet halasztják ...

11.                    dr. Semjén Zsolt, Magyarország miniszterelnökének helyettese, a kormányzó pártszövetségben a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke, miközben a miniszterelnök külföldön, miközben az ország nyugati részében katasztrófahelyzet van, a kézdivásárhelyi ünnepre barna lovon érkezik. Bocskaiban, lovaglónadrágban, fején a viceházmesterek ünnepnapra félre tett kalapja.
Zsóti lovon, mosolyogva – ez mindennek a teteje. 

12.                    Ami Magyarországon történik, az egy sikertörténet – bizonygatja a miniszterelnök Brüsszelben. Uram Atyám! Mi akkor a katasztrófa?!?



Ps. 
Van, ami a bolondok házában is normálisan működik.
A beosztott tűzoltók, rendőrök, katonák tették a dolgukat. Nem rajtuk múlott, hogy az emberekben, különösen a bajba jutottakban az a vélemény alakult ki, hogy a segíteni hivatott szervezetek operettbe valók, statisztának.
Különösen jó érzés volt olvasni arról, hogy falvak, városok polgárai minden mozgósítás, utasítás nélkül siettek a bajba jutottak segítségére.
Az is bizonyosságot nyert, hogy hiába rádió, tv, különösen a közszolgálati (?), ami a hír-láncot illeti, csak az internet, a facebook, a mobiltelefon, az okostelefon működik. De az nagyon.

Köszöntöm blogomon!

Kedves Olvasó! Köszöntöm blogomon.
Én amolyan bevándorló vagyok. Az internet világában. Azért bevándorlóként is igyekszem otthonra lelni ebben a dzsungelben. Nem könnyű.
Irígykedve figyeltem barátaimat, ismerőseimet, akik nálam fényévnyivel előrébb és otthonosan jártak, járnak ebben a világban. Egy régi kedves barátom vett rá, és egyben segített is, hogy ez a blog létre jöjjön. Nem gondolom, hogy itt falrengető dolgokat fogok kidobolni, elmondani. Ez az eszköz egy lehetőség arra, hogy ebben a turbulens világban elmondjam azt, amit fontosnak tartok, ami bánt, aminek örülök. S, ha ez mások számára, az Ön számára, kedves Olvasó élményt ad, megérte a fáradozás.
Plebejus pedagógus politikus - ezt néhány mondatban értelmeznem kell. Plebejus - ez arra utal, honnan jöttem, hová megyek. Pedagógus - ez szakmám, hivatásom, életem egyik nagyon fontos szelete. Politikus - mint minden értelmiségi. A szónak nem hétköznapi értelmezése szerint - a politikai intézményrendszerben hivatásszerűen (fizetésért) dolgozó ember - hanem tágabb értelmezés szerint olyan ember, aki a közösség ügyeivel foglakozik.
Egyszer - régen - egy újságíró azt kérte, röviden fogalmazzam meg, ki is vagyok. Ezt a definíciót adtam magamról, és hozzá tettem, aki nem csak megérteni akarja a világot, de tenni is akar azért, hogy megváltozzon. Ezt a fordulatot egy nagyon bölcs XIX. századi filozófus egyik híres tézise alapján vonatkoztattam magamra. Egy közösségi oldalon arra a kérdésre, mivel foglalkozom, amikor dolgozok, ezt azzal egészítettem ki, hogy küzdök azokért, akik nem tudnak küzdeni önmagukért.
Patetikusan hangzik? Lehet. A gyakorlatban ez nagyon sok hétköznapi dolgokat jelent. Most, ezzel a bloggal arra teszek kísérletet, hogy az internetes nyilvánosság lehetőségével élve szóljak a közösség ügyeihez.
Köszönöm, hogy figyelmet fordít blogomra.
Üdvözlettel:
Fábry Béla

süti beállítások módosítása