Mára a magyar társadalom többsége számára is világossá vált: Orbán rendszere diktatúra, az általa Kötcsén említett "centrális erőtér" a gazdaságban egy korrupt maffiaállamot, a politikában a feudális önkényuralomra emlékeztető vazallusi rendszert, a társadalom többsége számára fokozatos és folyamatos elszegényedést, az oktatásban, kultúrában, a nyilvánosság működésében – az internet adta lehetőségeket kivéve - a hatvanas évek elejét idéző rendszert jelent.
Sokan a kezdetektől – 2010-től – figyelmeztettek erre a veszélyre. Az elmúlt években számos tanulmány, elemzés, kutatási beszámoló, cikk folyóiratokban, hetilapokban, napilapokban, az internetes felületeken figyelmeztetett e folyamatra, több civil kezdeményezés igyekezett felhívni a figyelmet a veszélyes tendenciára. Lássuk be, 2014 októberéig ezek a jelzések visszhangtalanok maradtak. S ekkor, a 2015. évi költségvetés előkészítése részeként történt valami: előkerült egy javaslat az internetadó bevezetésére. Ezzel nagyjából egy időben érkezett a világhatalom – az Egyesült Államok - figyelmeztetése. Az ürügy a korrupció, az ok a magyar politikai rendszer euro-atlanti normáktól való eltérése. E két ügy lett a vég kezdete. Azóta tüntetés tüntetést követ. Nincs az életnek olyan területe, amit a 2015. évi költségvetés ne érintene hátrányosan. S a kormány még a kreatúráival, szobacica szervezeteivel sem egyeztet semmiről. E szervezeteknél is kiverte a biztosítékot az őket érintő megszorítás.
Megérett a helyzet, hogy már ne csak azt mondjuk, Orbán takarodj!, arról is beszélni kell, mi kövesse az Orbán utáni időszakot.
Új rendszerváltásra van szükség.
Körvonalazni kell az új rendszer alapjait. Meg kell kezdeni az új rendszer alapjairól a párbeszédet, vitát, egyeztetéseket. Új ellenzéki kerekasztalt kell szervezni, ahol ott ülnek az asztal körül a diktatúrát bíráló civilek, szakmai szervezetek, szakszervezetek, és a demokratikus politikai pártok. Meg kell állapodni abban a társadalmi minimum-programban, ami a legszélesebb diktatúraellenes összefogást biztosítja. Erre a munkára akkor is szükség van, ha sok műhelyben komplett, törvény-javaslat szintig kidolgozott alternatívák találhatók a fiókokban.
Az elmúlt hetek – két és fél hónap – eseményei kijelölik a legfontosabb ügyeket. Ezek mindegyike összetett, az egyes ügyek megoldására is intézkedéscsomagokat kell összeállítani. Nem gondolom, hogy a teljes, a fontossági sorrendet is magában foglaló felsorolás következik alább, inkább csak jelzése az érzékeny témáknak.
1. Küzdelem a korrupció ellen.
2. A közéleti szereplők vagyoni helyzetének átvilágítása.
3. Tisztességes, a társadalmi igazságot kifejező adórendszer kialakítása.
4. A gazdasági szektor fejlődőképességét biztosító szabályozási rendszer kialakítása.
5. A tanszabadság – az oktatási rendszer működő- és fejlődőképességének – helyreállítása.
6. Esélyteremtő szociális rendszer kialakítása.
7. Az egészségügy működőképességének helyreállítása.
8. A valódi közszolgálati nyilvánosság helyreállítása, a nyilvánosság demokratikus elvek szerinti szabályozása.
9. Az állam és az egyházak működésnek szétválasztása, új egyházpolitika, új felekezeti működési szabályok kidolgozása.
10. Az államtól független civil szféra működésnek biztosítása, az ehhez szükséges szabályozás kidolgozása.
11. A közigazgatás rendszerének átalakítása.
12. A demokratikus viszonyokat kifejező jogállam helyreállítása, kialakítása.
Most az év végi ünnepek időszaka következik. Ha a kormány nem változtat eddigi gyakorlatán – nem látszik a szándék -, akkor a tiltakozások, ahogy a szervezők ígérték, folytatódni fognak. De ez kevés. Az elégedetlen embereknek azt is látniuk kell, lehet másként is gondolkozni a problémák megoldásán, van másik megoldás is, lehet másként is csinálni, létezik olyan erő – együttműködés - Magyarországon, amelyik képes a társadalom döntő többsége számára elfogadható megoldásokat találni.
Ünnepek ide, ünnepek oda, még ma el kell kezdeni ezt a munkát.
Akinek dolga, lásson hozzá.
