Magyarországnak nincs alkotmánya – fogalmaz kategorikusan a volt alkotmánybíró, Vörös Imre.
Na és?
Vajon azokat az embereket, akik nem tudnak fűteni, akiknek bizonytalan a mindennapi betevő falatjuk, akik elveszíthetik fejük felől a hajlékukat, akinek nincs munkája, azokat érdekli az, hogy van-e alkotmány, vagy nincs? Az sem érdekli őket természetesen, hogy mi szerepel, és mi nem szerepel ebben a papírban!
Erre játszik rá Orbán. Az emberek döntő többségét nem érdekli a nadrágos emberek huncutkodása. Az sem, hogy Orbán nagy hanggal abból a rezsiből enged tíz százalékot, amit ő emelt meg tíz százalékkal. Szóval nagyjából ott vagyunk, mint két és fél évvel ez előtt. De erre már ki emlékszik. Mert erre is játszik Orbán. Ki emlékszik arra, hogy ő emelete meg a áfa-t két százalékkal, ezzel automatikusan emelkedett minden árú és szolgáltatás ára, hogy ő emelte meg a benzin jövedéki adóját, aminek következtében mindennek, amit szállítani kell emelkedett az ára, hogy ő vezetett be tucatnyi adót, aminek a végén minden esetben ott vagyunk mi, állampolgárok, akik fizetjük minden általa kezdeményezte unortodox gazdasági trükk árát.
Nem ez a legnagyobb baj. Annak persze, akinek napi megélhetési gondja van, annak nyilván ez. És ők nagyon sokan vannak. De ők is, mi is, akik még a víz felszínén kapálózunk, összeszorítjuk a fogunkat, megszorítunk, ahol tudunk a családi gazdálkodásban, lassan feléljük a tartalékainkat, bízva abban, hogy ez az átmeneti idő rövidesen megszűnik. De ők is, mi is, akik még a víz felszínén kapálózunk, lassan a vége felé közeledünk. Akkor aztán az se fog segíteni, hogy bántják a magyart, és a Kedves Vezető majd beül a TEK biztosította mikrobuszába, és megy menteni a magyart, mint ahogy azt tette március idusán.
Akkor mi a „legnagyobb” baj?
Hülyének néz bennünket. Gyengeelméjű lúzereknek, akiket primitív hazugságokkal el lehet kábítani. Akiknek elég néhány verbális gumicsontot hajítani, és egyből bólogató jánosokká válunk. A különböző szakmák nagy tekintélyű, mértékadó személyiségei, köztük közismerten jobboldali elkötelezettségű, konzervatív gondolkodású szakemberek, és a saját szakmájukhoz egy kicsit is értő kocka-szakemberek (akiket a politika nem, csak a szakmájuk érdekel, de az nagyon) egybehangzóan mondják, hogy a dolgok rossz irányba mennek.
Na és?
Jön Kiflis Gabi, meg újabban az egykor volt ifjú-MIÉP-es és két rövid égbekiáltó bődületes ostoba mondattal megnyugtatják a híveket. A szakemberek röhögnek a kapitális ostobaságokon. Na és?
Ők nem a szakemberekhez szólnak. A hívek meg nyugtázzák, már megint a liberál-bolsevik-istengyalázó-ördögfattya-emútnyócév-szemkilövő hazaárulók keverik. Gondolkodni most sem kell. Hazánk egy bokréta. Ha a föld isten kalapja, akkor ott. (lásd Petőfi: A magyar nemzet) Ezt a bokrétát akarják ezek a semmirekellő hitvány idegenszívűek meggyalázni!
Na és?
Orbánnak mi, a magyar emberek nem kellünk. Neki csak az a nagyjából másfél millió hívő kell, határainkon belül és kívül összesen, aki ott áll mögötte tántoríthatatlanul, és viszi magával a sárga tollat a szavazáskor. Hogy el ne felejtse, hová is kell húznia a két egymást metsző vonalat. Őket kell folyamatosan izzítani, ellátni olyan szellemi táplálékkal, amit ők várnak, szervezni kell őket, hogy az egy a zászló alatti együtt mozduló képességükből semmit se veszítsenek. Mert ők, másfél milliónyian, ebben a rendszerben trónra emelik Orbánt. De legalább a választási győzelmet biztosítják számára. S ez már egyenlő a trónra emeléssel. Akkor majd jön az újabb alkotmánymódosítás, mely a népakaratnak megfelelően Orbánt örökös miniszterelnöknek karcolja be a gránitba.
Na és? Lesz-e ettől kenyér az asztalon?
Orbánt ez nem érdekli.
Őt a hatalom megrészegítette. Azt gondolja, jogában áll igazságtalanságot, jogtalanságot elkövetnie.
Erről évtizedekkel korábban, az utolsó szó jogán így írt egy ember, akit csak P. Howardnak ismer a művelt utókor.
„ Hogy ki követi el az igazságtalanságot, az ma is hatalom kérdése, de a hatalom birtokosaitól elvárják az emberek, hogy szónoklatok és irományok útján a tömeg permanens rossz lelkiismeretét megnyugtassa. Az az igazi hatalom, amely bebizonyítja a helytelenről, hogy helyes, a saját javunkra elkövetett igazságtalanságról, hogy igazságos, és egyféle híg, de nagyon fűszeres nedűvel átitatott Eszme nevében látszólag következetes, és természetesen közérdekű cselekedetté hígítja önző erőszakosságainkat. Az ilyen hatalom a tömeg számára azon illúzió forrása, amelytől berúgva, az igazság nevében, elkövetheti a legnagyobb igazságtalanságokat is. Sőt. Csalódott, kétségbeesett vagy tengődő tömegek ilyen irányú közös lelki szükséglete az egyetlen igazi forrása a részeg hatalomnak. A semmiből is hatalom lesz, ha valaki meggyőz egy tömegnyi keserű életű embert, hogy jogában áll jogtalanságot cselekedni. Ha nem, úgy marad a semmi. Adjál nekem, jelentéktelen, rossz életű embereknek, fogalmakat, szókat és gyújtást, hogy emberi mivoltom cáfolása nélkül, emberi mivoltomat megtagadhassam számomra előnyös jogtalan cselekedetek idejére, és lelki következményeire, akkor Eszme vagy és Vezér.
Fojtogat a morál e társadalom gyilkos kereteiben. Adj morált, hogy fojtogassak és gyilkoljak, társadalmi keretek között.
Aki erre képes, arra azt szokták mondani, hogy tud fanatizálni. És egy ideig hordozzák a vállukon. Később leejtik, és hazamennek.”
Itt tartunk. Orbán bebizonyítja a helytelenről, hogy helyes, a saját javukra elkövetett igazságtalanságról, hogy igazságos, és egyféle híg, de nagyon fűszeres nedűvel átitatott Eszme nevében látszólag következetes, és természetesen közérdekű cselekedetté hígítja önző erőszakosságaikat. Magyarország Orbán irányításával ezen az úton halad.
Úgy tűnik, nem lehet megállítani.
Isten, kérlek, óvd a bokrétádat.
