Egy plebejus pedagógus a világról

Egy plebejus pedagógus a világról

A Hálózat a Tanszabadságért állásfoglalása

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2014. február 05. - OldStruggler

A Hálózat a Tanszabadságért szervezet állásfoglalása Az Emberi Erőforrások Minisztériuma 2014. január 27-én napvilágot látott, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ tevékenységével kapcsolatos közleményéről
Az EMMI Köznevelésért Felelős Államtitkársága 2014. január végén közleményt adott ki, amelyben méltatja a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (KLIK) egy éves tevékenységét. A közleményben az Államtitkárság – nyilván annak biztos tudatában, hogy különösebben nem kell tartania hatalmas tömegek tiltakozásától – valótlanságokat ír, hogy ne mondjuk: hazudik. Mivel a tiltakozásnak jogállami keretek között igazán elfogadott, és különösen hathatós módjai Magyarországon 2014 elejére végleg lehetetlenné váltak, „felelőtlenül” megtehetjük, hogy ironikusan fogalmazzuk meg replikánkat. Nagyjából úgyis mindegy, csak saját lelki békénk ápolgatása érdekében tesszük. Idézzük a közlemény megállapításait, majd hozzájuk írjuk pikírt megjegyzéseinket, amelyek mögött azonban halálosan komoly tények vannak:
A KLIK a kormány oktatáspolitikai célkitűzéseit maradéktalanul teljesítette. Jobb lett volna, ha nem teszi.
Létrejött az egységes tanügyi irányítás ...Ezzel a magyar oktatási rendszer visszalépett egy harmadévszázaddal ezelőtti állapotába.
... jelentősen javult az iskolák szaktanári ellátottsága ... Na, ezt vajon milyen tényekre alapozottan lehet állítani? Erejük teljében lévő, nagy szakmai tudással rendelkező, 62 éves pedagógusokat a tanév közepén nyugdíjba kényszerítettek, természettudományi területen alig lehet tanárt találni, s a helyzet tovább romlik. Vajon miről beszél az államtitkárság?
... jelentősen javult az iskolák ... eszközellátottsága ... Vajon mitől javult volna? Attól, hogy a KLIK-en keresztül az eszközbeszerzés sokkal bonyolultabb és kiszámíthatatlanabb lett, vagy attól, hogy jelentősen csökkent az oktatásra fordított költségek összege? Hol vannak az adatok?
... a kistelepüléseken dolgozó pedagógusok is hozzájutnak a munkájukat segítő szakmai támogatásokhoz ... TÁMOP programok leállítása, az oktatásfejlesztésre fordított összegek csökkentése, a hálózatosodás megakasztása, a jó gyakorlatokkal kapcsolatos elkezdett munka berekesztése, az oktatási programcsomagok terjesztésének elsumákolása, a pedagógiai szolgáltatások szervezésének olyan átalakítása, amely szinte megoldhatatlan problémákat okoz, a gyógypedagógiai szakszolgálati munka szétzilálása ... Soroljuk tovább? Van még bőven! A valódi szakmai támogatáshoz már nem lehet hozzájutni. Mindegy, hogy az intézmény kistelepülésen működik, vagy nem.
Az intézmények fenntartása és működtetése kiszámíthatóbbá, biztonságosabbá vált. Nem pikírt stílusban: éppen az ellenkezőjét mutatta például, hogy hosszú hónapokig számos intézményben nem volt kinevezett vezető, hogy sok tanár még decemberben is szerződés és fizetés nélkül dolgozott, hogy a tankönyvellátás tragikomikus részletein röhögött és sírt az egész ország, hogy nem oly régen felmerült, hogy a szakoktatás fenntartását el kellene venni a KLIKtől, mert nem tudja ellátni a feladatot, ezt mutatja a 2014-re „tervezett” (előre látható) 50 milliárdos hiány. Kérdezze már meg valaki a nem elvakult fideszes intézményvezetőket meg pedagógusokat is!

Minden, az iskolák zavartalan működését veszélyeztető esetben a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ gyorsan és eredményesen avatkozott be. Kicsit javítaná e mondat igazságtartalmát, ha benne a „minden” szót kicserélnék „egyes esetekben”-re, még tovább javulna a helyzet, ha a „volt olyan eset” fordulat kerülne be, de az igazságot akkor mondaná ki a közlemény, ha ezt írná: „Az iskolák zavartalan működését veszélyeztető egyetlen esetben sem avatkozott be a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ gyorsan és eredményesen”.
2014. február 3.

Hálózat a Tanszabadságért
Szólj hozzá!

Orbán aduja

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2014. január 22. - OldStruggler
Nem volt véletlen, hogy 2010-ben Orbán Viktor egyik első kezdeményezése volt a pálinkafőzés adózási szabályainak megváltoztatása. Ez a zembereknek világos üzenet volt. A kormány a zemberek pártjára állt azzal, hogy a házi pálinkafőzést gyakorlatilag korlátozásmentesen legalizálta. Ezt, különösen a falvakban élő emberek, az ország különböző vidékein kerttel-nyaralóval rendelkező városi emberek, akik a kertek gyümölcséből emberemlékezet óta pálinkát főztek, bármi is volt az erre vonatkozó szabály, megértették. A magánnyugdíj-pénztári háromezer milliárdot nagyon sokan nem értették, az ócsai lakópark felesleges milliárdjait sem, a stadion-milliárdok sem érintenek meg közvetlenül sokakat, az atomerőmű ügye sem foglalkoztatja az embereket, de a pálinkafőzés szabadsága igen. A házipálinka az igazi, ez a tényleges hungarikum. Aki a házipálinka főzési szabadságát megadta, millióknak adott szabadságot. Aki a házi pálinkafőzés ügyét piszkálja, milliókat piszkál. Aki elveszi az otthoni pálinkafőzés szabadságát, bukott ember, bukott politikus, bukott politikai erő. Ha az Európai Unió bírósága veszi el ezt a szabadságot, akkor igaza van Orbánnak. Brüsszel a magyar emberek ellen harcol, és a Brüsszel ellenes szabadságharc jogos, igazságos.
Hogy a házi pálinkafőzés szabadsága tízmilliárdos nagyságrendű bevételkiesést okozott az államnak, mindannyiunknak? Hogy ez a „szabadság” munkahelyek ezreinek megszűnését eredményezte? Hogy a házi pálinkafőzés felfutása közvetve a szeszipari cégek értékvesztését eredményezte? Hogy a házipálinka hozzájárul a magyar lakosság egészségi állapotának romlásához? Hogy a pálinkafőzés magyar szabályozása ellentétes az uniós joggal, még a magunk által vállalt részletszabályozással is? KIT ÉRDEKEL MINDEZ, WAZZE ?!?, amikor odahaza bárki főzheti a mindennapi betevő deci féldecijét!
A húsz-harminc év múlva megvalósuló, három-négyezer milliárdos beruházás energiapolitikai, finanszírozási, környezetvédelmi összefüggéseit néhány szakemberen kívül az emberek nem értik, nem foglalkoznak vele. Ki tudja, mi lesz húsz év múlva? De a pálinkafőzés évről-évre ismétlődő szertartás, milliók szórakozása, amiről minden családi ünnepen, amikor előkerül a házipálinka, lehet beszélni, mesélni a Földön sehol máshol meg nem termő gyümölcs tisztaságáról, a főzőkészség űrtechnikát megszégyenítő tökéletességéről, a főzés apáról fiúra szálló fortélyairól, s meg lehet emlékezni a Jó Emberről, aki megadta a szabadságot, lehetővé tette, hogy önfeledten lehessen pálinkázni.
Most itt az Eu-s kötelezettségszegési eljárás veszélye. Brüsszel be akarja tartatni a közös, mindenkire vonatkozó jogot. Ez azt jelenti, hogy a pálinkafőzés szabadságát akarja korlátozni. A magyar embereket akarja korlátozni. El akarja venni a magyar emberek szabadságát. Aki harcol ez ellen, az szabadságharcos.
Ne legyen kétségünk. Orbán ellen fog állni az Európai Unió korlátozási törekvéseknek. Megmutatja, ő a magyar embereket védi a brüsszeli bürokratákkal szemben. Itt a szabadságharc a maga konkrét valóságában. Amit mindenki megért. Ha akarsz odahaza, kiskerted gyümölcséből pálinkát főzni dolgos magyar ember, kövess a szabadságharcban! - harsogja majd.
Csak a mindennapi pálinka meglegyen. A jogállami fékek és ellensúlyok, az atomerőmű nem számít.

Egészségünkre.
Szólj hozzá!

Marx a közgazdasági egyetemen

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2014. január 20. - OldStruggler
Marx szobrát a prefasiszta politika kiseprűztetheti az egyetemről.
Marx munkássága kiseprűzhetetlen az az emberi gondolkodás történetéből.
Marx nem azzal hat, hogy szobra ott van az egyetemen.
Marx munkásságát akkor is tanítani fogják egyetemeken szerte a világban, amikor a mai hatalom percemberkéiről az emberi közösség emlékezetében semmilyen nyom nem mutatható ki.
Marx munkássága akkor is hatni fog, ha sehol a Földön nem lesz szobra.

Ps. A mai prefasiszta politika antimarxizmusa a pillanatnyi politikai haszonszerzésen túl arra a logikára épül, amit a pszichológia stigmatizációnak nevez. Nincs vita, kinyilatkoztatják, hogy bűnös az egész úgy ahogy van, bűnösként bélyegzik azokat is, akik elismerik - minden vitatható elemével együtt - ennek a tudományos teljesítménynek az értékét, akik viszont lusták gondolkodni, azok számára ennek alapján minden világos.
Szólj hozzá!

Valóság kontra kampány

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2014. január 13. - OldStruggler
Természetjáró emberként mindig rácsodálkozom a valóság ezerszínű arcára. Nem tudok betelni vele. Ott minden szín az, aminek látszik. A vöröslő Nap sugarai, ahogy mindenkit egyformán melegít, a vakítóan fehér hótakaró, ami mindent egyformán beterít, a mélykék tenger, aminek hullámai mindenkit egyformán próbára tesznek. Nincs kivétel, nincs surranó pálya sem, nem számít semmi, csak a természet van, a maga tiszta színeivel, szerethető ridegségével.

A társadalmi kérdések iránt fogékony emberként is a valóság, a társadalmi valóság foglalkoztat. Pedagógusként is, közéleti emberként is a szürke hétköznapok közvetlenül érzékelhető tényei jelentik az iránytűt, a valóságnak a tényekben megjelenő lényegi összefüggései, törvényszerűségei. Ahogy ezt tanáraimtól tanultam még a múlt században, a legendás Fraknói Tibi bácsitól a Szilágyiban, nem különben Hahn Istvántól és Unger Mátyástól, Pataki Ferenctől és Csepeli Györgytől, Ádám Györgytől és Loránd Ferenctől. A valóság mindennek a kiindulópontja, és a cselekvés értelme is a valóság folyamatainak, viszonyainak alakítása.

A napokban új „bölcselettel” lettem gazdagabb.

„Azt hol tanulták Önök, hogy a valóság az számít egy politikai kampányban? Most komolyan.” – kérdezett vissza Kósa Lajos egy tv-beszélgetésben.
A Fidesz ügyvezető alelnöke szerint a valóság nem számít. Tapasztaltam ezt, tapasztalhattuk mindannyian. A „hallgass a szívedre” fiatal demokratái mára eljutottak az öreg diktátorok „a valóság nem számít” politikai krédójáig. A Fidesz politikai kampány-üzemben van nagyon rég óta, és ennek megfelelően az orbáni politikai akaraton túl nagyon rég óta nem számít nekik semmi. Nem érdemes elkezdeni a felsorolást, mi tartozik ebbe a körbe. Minden. Azaz semmi nem érdekli őt, őket, csak a Vezér akarata, a hatalom, a politikai család gazdagodása. E három tétel – akarat, hatalom, vagyon – egy rendszert alkot. E három tétel az orbáni politikai rendszer fundamentuma. Minden más csak tömjénfüst, kábítószer.

Nehéz így bármit tenni. Az egyik oldalon ott a valóság, amihez igazodni kell, a másik oldalon ott a kampány-fantázia, ami a hatalom megőrzése érdekében a valóság, és a morális korlátok felett szabadon szárnyal. Mint amikor a ringben egy ökölvívó és egy ketrecharcos áll egymással szemben. Egyikük a boksz klasszikus szabályai szerinti küzdelemre készül, másikuk arra, neki szabály szerint bármi megengedett ellenfelével szemben.

A valóság áll szemben a politikai kampánnyal. Győzhet a valóság ebben a küzdelemben? 
Mi számít, emberek? 
Most komolyan.


Szólj hozzá!

Szög a zsákból

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2014. január 06. - OldStruggler
Egy néhány nappal ez előtti bejegyzésemben azt írtam, a kormány köznevelés-fejlesztési stratégiájáról, idézve annak célkitűzését, nincs miről beszélni.
Nem hagyott nyugodni az a mondat.
Ez lett belőle.

„A köznevelés kulcsszerepet játszik abban, hogy a megújuló Magyarország leendő felnőtt állampolgárai minél magasabb arányban vallják magukénak azokat az alapértékeket, amelyeket Alaptörvényünk kimond.” 
Nem a Fidesz, mint politikai párt választási programjából való az idézet, nem is a szatellit pártocska valamely brosúrájából, hanem egy kormány-előterjesztésből, ami a köznevelés fejlesztésének stratégiai kérdéseit hivatott tárgyalni. Ez a mondat a mai Magyarország köznevelési rendszere fejlesztésének fő célkitűzést határozza meg. „Ezen belül”, így, ezen belül(!) azért előkerül a gyerek, meg a társadalom a jogállamisággal, minden egyébbel.
Ízlelgessük a mondatot.
A köznevelés kulcsszerepet játszik …Igen, számos eszközt használ az Orbán-kormány abból a célból, hogy elérje népnevelői célját. Azt, hogy az állampolgárok magukénak vallják az Alaptörvényben foglalt értékeket. Azt is mondhatjuk, hogy Orbán Viktor az egész országot egy nagy átnevelő táborként kezeli. Ott a kezében a teljes közszolgálati média, ami a tájékoztatási feladatok megoldásával nem a közt, hanem őt, hatalmát szolgálja. Ott a kezében a parlament, ami a jogalkotási munkájával nem a nemzet jövőjét, hanem őt, hatalmát szolgálja. Ott van a kezében a rendvédelem, a jogszolgáltatás (bíróság, ügyészség) teljes intézményrendszere, amely nem az állampolgárokat, hanem őt, hatalmát szolgálja. Kezében van a gazdasági fejlesztés egyetlen forrása, az Eu-támogatások, ami nem a társadalom működőképességének fejlesztését, gazdasági értelemben a gyarapodást, hanem vazallusai gazdagodását szolgálja. Ezek az intézmények mind szerepet játszanak abban, hogy Magyarország állampolgárai mind nagyobb arányban magukénak vallják Orbán Viktor értékeit. És ott van egy speciális intézményrendszer, az oktatási rendszer, amelyik kulcsszerepet játszik e folyamatban. A felnövekvő generációk ideológiai átnevelése eredményeként megvalósul a kövéri terv: ahogy biológiailag kicserélődik a népesség, a kulcsszerepben lévő köznevelés áldásos eredményeként egyre növekszik az Orbán-hívők száma.

Megújuló Magyarország … Magyarország tényleg megváltozott. Hogy megújulásnak lehet-e nevezni a harmincas évek világának restaurálását, egy prefasiszta társadalom és gazdaság viszonyainak kialakítását a XXI. század második évtizedében, azt nem hiszem. Ezzel a véleménnyel nem vagyok egyedül. Igaz, a rendszerváltástól 2010-ig terjedő időszakhoz képest tényleg sok újdonságot láthatunk. Megszűnt a jogállam, megszűnt a szólásszabadság, megszűnt a társadalmi párbeszéd, megszűnt a gazdasági növekedés, megszűnt viszonylagos létbiztonság, megszűnt a szociális gondoskodás, megszűnt az egészségügy működőképessége, és folytathatjuk a sort. Mindenből van valami. Annyi éppen, hogy azt lehessen mondani, van, mit rikácsolnak a vészmadarak.
Leendő felnőtt állampolgárok … igen, itt a gyerekekről van szó. A mi gyerekeinkről. Akik neveléséért mi, a szüleik vagyunk felelősek. Akik nevelése felett a rendelkezést, annak meghatározását, hogy milyen értékeket képviseljenek gyerekeink felnőttként, az állam elveszi tőlünk. Államosították az iskolákat, államosítják a pedagógusokat, és államosítani akarják a gyerekeinket is. Furcsa a megfogalmazás? Lehet, de ezt, az oktatási rendszer totális államosítását éljük. Lásd a legutóbbi akciót, a tankönyvkiadás államosítását. És még nincs vége! Jön a pedagógiai szakmai szolgáltatások teljes állami ellenőrzése, végső soron államosítása.
… vallják magukénak … Igen, most nem az övék, az állampolgároké a mi értékrendünk. Most még csak tudomásul veszik, hogy ez van, de mi – az állam – azt szeretnénk, hogy ők a mi értékrendünket belülről vallják magukénak. Nincs itt kérem szó szuverén gondolkodásról, nincs szó autonóm emberről, a XXI. századi multikulturális világban nincs szó más értékekről, az egymás mellett létező világnézetek posztmodern felfogása nem fér bele a jezsuitákat megszégyenítő térítő buzgalom célkitűzéseibe. Az emberek a miértékrendünket vallják magukénak, minél magasabb arányban.
… amelyeket Alaptörvényünk kimond. Itt aztán tényleg kint van a szög abból a bizonyos zsákból. Az Alaptörvény ugyanis nem Magyarország Alaptörvénye, különösen nem a Magyar Köztársaságé – mert ez megszűnt -, nem a nemzeté, nem az országlakók sokaságáé, nem mindanyiunké, akik e lángoktól ölelt kis ország polgárai vagyunk politikai-világnézeti alapállástól, nemzetiségtől, vallástól, és minden mástól függetlenül, hanem a miénk, a kormányé, a parlamenti kétharmadé, aki megszavazta. Hogy ez az Alaptörvény változhat? Hogy ezt az Alaptörvényt nem erősítette meg népszavazás? Hogy ez az Alaptörvény mértékadó alkotmányjogászok, történészek, más szakemberek által is élesen bírált, nem felel meg sem történetileg, sem jogilag egy alaptörvénnyel szemben megfogalmazott követelménynek, nem a nemzet egészét megjelenítő dokumentum? Mit számít? A miénk. A mi alapértékeink vannak beleírva. Nem az egyetemes emberi és polgári jogok, nem egy többpárti parlamenti demokrácia, egy modern piacgazdaság, egy tagolt szerkezetű, de ezzel együtt szolidáris társadalom működésének legáltalánosabb szabályai, hanem a mi értékeink.
 
Lehet-e ezek után ezt a köznevelés-fejlesztési stratégiát racionális érvekkel csiszolni? Nem. Bírálni igen, rámutatni arra, hogy ez a stratégia a harmincas évek prefasiszta társadalmának centralizált-uniformizált, keresztény-nemzeti eszmeiséggel átitatott, az akkori tudományos fejlettségnek megfelelő oktatási rendszert, pedagógiai gyakorlatot szilárdítja meg. S aki kezdeményezője, valamint aktív részese e stratégia kidolgozásának, megvalósításának, részese a magyar társadalom lezüllesztésének, szétzilálásának, jövője, lehetőségei elherdálásának.
Vajon hány szögnek kell még a zsákból kiesnie, hogy észrevegyük, itt valami nagyon nincs rendben.







Szólj hozzá!

Nem érdekel ...

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2014. január 02. - OldStruggler
Nem engem nem érdekel … Az oktatási kormányzat mondja ezt a pedagógusoknak. Nem érdekel a véleményetek, mit gondoltok a köznevelési rendszer fejlesztési stratégiájáról.
Deceember 7-én készült el a kormány elé szánt dokumentum a köznevelés fejlesztési stratégiájáról, december 17-ét jelölték meg ebben a kormányzati egyeztetés lezárásának határidejét. Ehhez képest december 21-én kapták meg a civil szakmai szervezetek véleményezésre a dokumentumot. Határidő: január 2. Téli szünet, karácsony, szilveszter.
A stratégia maga 113 oldalas szakmai szöveg. Vannak benne értékelhető elemek. De a lényeg, a kormány-előterjesztés elfogadásával elérni kívánt közpolitikai cél meghatározásában, egy mondatban van összefoglalva.
„A köznevelés kulcsszerepet játszik abban, hogy a megújuló Magyarország leendő felnőtt állampolgárai minél magasabb arányban vallják magukénak azokat az alapértékeket, amelyeket Alaptörvényünk kimond.” 


Ennyi. 
Nincs miről beszélni.
Szólj hozzá!

Visszanézve, előre tekintve

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2013. december 17. - OldStruggler
Két éve fogadta el a magyar parlament a köznevelésről szóló törvényt. E törvény a magyar oktatásban mindent fenekestől forgatott fel. Az új szabályozás bevezetése fokozatos volt, még ma sem teljes a rendszer. Ez az egyik oka annak, hogy a pedagógusokat, a szülőket, gyerekeket nem érte sokk-hatás. Mindenkinek volt ideje hozzászokni a múlt század harmincas éveit idéző rendszerhez, beletörődni az erőltetett és erőszakolt átalakításba.

Az Orbán hatalmát hosszú távra biztosítani igyekvő köznevelési rendszer kialakítása nem a törvény elfogadásával kezdődött. A kormányváltást követően Orbán Hoffmann Rózsa közreműködésével, megnyerni szándékozva a rendszer legfontosabb szereplőinek támogatását, üveggyöngyöket dobott a pedagógusok közé, és ideológiai „tüzes vízzel” bódította a laikusokat. Az első osztályos gyerekek buktatásának visszahozása, a tizenhat évre leszállított tankötelezettség, a rendcsinálás ígérete, a pedagógusok életpálya-modelljének keretében a béremelés ígérete voltak ennek az akciónak a leglátványosabb elemei egyfelől, másfelől pedig a rendszer „értékelésével” – megbélyegző minősítésével -, keresztény-nemzeti propagandával igyekeztek leplezni a hatalomtechnikai beavatkozást. A pedagógusok jelentős része – valljuk be -, lelkesen fogadta a munkájában a személyes felelősséget csökkentő átalakítást, sőt egyenesen újjáépítésnek hazudott rombolást, örültek az üveggyöngyöknek, a tükörcserepeknek. A laikusok is ámulva hallgatták a valósághamisítást, a nemzet jövőbeni nagyságáról szóló, múltidéző hablatyolást. A civil szakmai szervezetek döntő többsége figyelmeztetett a veszélyre, de a Nemzeti Együttműködés Rendszere az orbáni akarattal szembe menő szervezetekre nem vonatkozott, véleményük visszhangtalan maradt. Pedig sem a köznevelési rendszer eredményei – lásd PISA 2010 -, sem a rendszer működése nem indokolta a radikális átalakítást. Nem volt problémáktól mentes az óvodák-iskolák világa, látszottak az ellentmondások, de a rendszerváltást megelőző időkig visszanyúlóan szakmai konszenzus volt az egymást váltó kormányok között az egész rendszer fejlesztésének fő irányait, tartalmát illetően. Ráadásul ezek az egymásra épülő változtatások egybe estek a nemzetközi tendenciákkal, az Európai Unióban kialakított közös szakmapolitikai törekvésekkel. Ebbe a helyzetbe-folyamatba, elefántként a porcelánboltba érkezett Orbán támogatásával Hoffmann Rózsa. A kötcsei program – az egypólusú, nevezzük nevén, a két világháború közötti világot idéző, diktatórikus vonásokkal jellemezhető társadalmi-politikai rendszer - megvalósításának részeként mindent, amit az elmúlt évtizedek kihordtak, kidobásra ítélt. Az intézmények-pedagógusok szakmai önállóságát, a helyi társadalom köznevelési feladatokban való szerepvállalását, a pedagógiai munka modern szakmai megoldásait, az óvodák-iskolák objektív helyzetéből, a gyerekek-szülők jelentette adottságból fakadó egyszeri és megismételhetetlen sokszínűségét, a változások megfogalmazta követelményekre adaptívan válaszolni kész intézményvezetői gyakorlatot, a pedagógiai gazdagságnak és a gazdasági környezetnek megfelelően kialakult háttéripart és taneszköz-kereskedelmet – mindent, ami nem illeszkedett az orbáni akaratnak megfelelően kiagyalt rendszerbe. Az élet egyéb területein is megjelenő hatalmi nyomás, Bourdieau fogalmával, a szimbolikus erőszak hatására a köznevelés munkásai, a pedagógusok némán tűrték a rombolást, a szép új világ kialakítását. A pedagógus szakszervezetek megmozdulásai vezetőik aktivitása ellenére még tagjaikat is alig mozdították meg, a szülők hosszú ideig nem is értették, miről van szó, a társadalom egyéb csoportjai el voltak foglalva saját ügyeikkel, a maguk területén működő konkvisztádorok elleni fellépéssel. Egyedül a diákság, a középiskolai és egyetemi hallgatók mozdultak látványosan, akkor, amikor ők a saját bőrükön érezték a brutális rombolást. A felvételi keretszámok radikális, antidemokratikus és minden szakmai megalapozottságot nélkülöző, utolsó pillanat utáni átírása, és a nagyon sok fiatalt a felsőfokú tanulmányoktól elzáró horror-tandíj bevezetése verte ki a biztosítékot. Ekkor úgy látszott, az érintettek – rektorok, oktatók, hallgatók, diákok, szakszervezetek - ki tudják alakítani a jövőt pusztító folyamat megállítását eredményező együttműködést. Nem sikerült. A kormány képviselői szépen leszalámizták a partnereket. Mindenki a mai betevő falatját, a maga pecsenyéjének sütögetését fontosabbnak tartotta, mint azt, mi kerül holnap a nemzet asztalára. A felsőfokú tanulmányaikat kezdő fiatalok, a lábukkal szavazó, a külföldi képzést választó középiskolások száma mutatja az új rendszer kudarcát, elutasítását. Egyharmaddal csökkent 2010-hez képest 2013-ban a tanulmányaikat egyetemen-főiskolán kezdők létszáma, és egyben soha ennyi diák nem kezdte meg tanulmányait külföldi felsőoktatási intézményekben, mint 2013 szeptemberében.

A kormányzat szalámizós taktikája sikeresnek bizonyult a köznevelés szakszervezeteinek esetében is. A munkavállalók – pedagógusok - napi és személyes részérdekeinek érvényesítése fontosabb volt, mint a köznevelés egész rendszerének, az egész társadalom hosszú távú érdekeinek képviselete.

Voltak, akik a körülmények változásának, a folyamatok elemzésének, a nevelés és környezete törvényszerűségeinek ismerete alapján látták, mi lesz ennek a múltidéző „újjáépítésnek” a következménye. A tanszabadság védelmében hálózatot is hoztak létre, de a narodnyik mozgalmat idéző küzdelmük szerény eredményt mutatott. Hiába fogalmaztak meg szakmailag kikezdhetetlen érveléssel bírálatot, hiába éltek a modern kommunikáció eszközével, hiába szervezetek alternatív oktatáspolitika kidolgozása érdekében műhelymunkát, hiába ültették le a demokratikus ellenzék pártjait közös szakmai program kidolgozása érdekében, hiába jelentek meg látványosan minden demonstráción, a pedagógusok szinte némán viselték a hoffmanni átalakítást. Az iskolabezárások, a pedagógusok tömeges elbocsátásának lebegtetése megtette hatását. Az állásvesztés félelme nagyobb erőnek bizonyult a szakmai öntudat erejénél. Amikor a pedagógusok átverése nyilvánvalóvá vált – a munkaterhek növekedtek, az életpálya-modellben ígért béremelés részleges, sokakat hátrányosan érintő megvalósulása, a fasizmus világában gyökerező kötelező tagságot jelentő pedagóguskar szervezése –, amikor a szülők is szembesültek az orbán-hoffmanni átalakítás következményeivel – hitoktatás, délutáni kötelező iskolai benntartózkodás, tankönyvügyek -, amikor az egész centralizált-bürokratizált rendszer előre látható volt kaotikus működése mindennapi valósággá vált, hívatlanul civil kezdeményezés jelent meg, felvillantva az érdemi bírálat, a kritika tömegessé válásának esélyét, a kritikai álláspont kritikus tömege elérésének esélyét. A szakmai kérdések sarkított átpolitizálása, a mókuskerék-monotónia, az iskolák, pedagógusok egymástól való fizikai elszigeteltsége, a monopolizált kormányzati propaganda-henger a mégoly felháborító jelenségek ellenére sem eredményezte a kritika érdemi felerősödést. Nem változtatott ezen a 2012. évi PISA eredmények minapi nyilvánosságra kerülése sem. Sőt, Hoffmann Rózsa a Fidesz kommunikációs stratégiájának megfelelően a drámai változást mutató eredményeket azonnal az emútnyócévvel indokolta, igazolni látta az átalakításnak nevezett rombolást.

Itt tartunk.
Ma már nem csak a szakemberek maroknyi csoportja, néhány tucatnyi, gyermekei jövőjét féltő szülő látja a magyar nemzet kibontakozó drámáját. Ennek ellenére az orbáni akarat érvényesítése megállíthatatlannal látszik. Nem vigasz az nekünk, pedagógusoknak, hogy ez látható az élet minden területén. Nem szeretnék a populista demagógia csapdájába esni, amikor a betonba öntött stadion-tízmilliárdokra hivatkozom. Azt viszont nagy magabiztossággal állítom, hogy ezekből az Orbán-katedrálisokból, a Harrach-féle  „egészségügyi intézményekből” soha, de soha nem lesz Magyarország a termelés-kutatás-fejlesztés világában élenjáró tudást-technikát-technológiát megjelenítő, de még csak alkalmazni tudó munka alapú gazdaság, soha nem lesz hagyományait is ápolni tudó és új kulturális értékeket teremtő, de még azt befogadni képes nemzet, soha nem lesz a gazdasági fejlődés és a társadalmi kohézió, szolidaritás európai törekvéseit összhangban érvényesítő társadalom.

Akkor most …?
Nem tudunk mit tenni. Küzdeni kell, még, ha olykor ez a munka csak küszködésnek látszik is. Miközben legjobb tudásunk szerint, lelkiismeretünk tisztaságát őrizve tesszük a dolgunkat az óvodákban-iskolákban, tanítjuk-neveljük a soha még egyszer óvodás-kisikolás-érettségiző-szakmunkásvizsgázó élethelyzetet át nem élő gyerekeket-fiatalokat, készülnünk kell. Folytatni kell az érvelést, a szervezkedést, az együttműködést saját köreinken belül és másokkal, készülni arra, hogy ez a dráma egyszer véget ér. Mert véget kell érnie. Nincs az a kormányzat, amelyik tartósan polgárai ellen, nemzeti érdeke ellen tevékenykedhet. Ma még lehet a PISA-erdményekre azt mondani, hogy lám, az emútnyócév. Holnap már ez az olcsó trükk nem fog segíteni. És nekünk erre a holnapra kell készülnünk. 
Gyerekeink holnapjára.
Szólj hozzá!

"... ezek nem célok, következmények."

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2013. december 06. - OldStruggler
A PISA-vizsgálat eredményei alapján kibontakozó szakmai és társadalmi vita kapcsán egy korábbi szakmai szövegemet kerestem. Azt nem találtam meg, de megtaláltam egy 2011-es előadásom anyagát. Még a köznevelési törvény elfogadása előtt tartott a Pedagógusok Szakszervezete egy szakmai konferenciát, melyre egy előadás megtartására én is felkérést kaptam. Azt próbáltam megfogalmazni, hogyan értékelem a törvény-tervezetet, a törvényi szabályozásnak mik lehetnek a várható következménye. A diasorozatot anyagát most változtatás nélkül teszem közzé. Érdekes volt számomra is a két évvel korábbi szöveggel szembesülni. 
Az előadást a PSZ munkatársai rögzítették és a közösségi videó-oldalra feltöltötték. Itt látható, hallható: https://www.youtube.com/watch?v=ek46Evr_vzk

A zárójeles hivatkozások a törvény-koncepció és a törvény-tervezet vonatkozó szakaszait jelentik.



„… ezek nem célok, következmények.”

Az Orbán-kormány köznevelési törvényéről
………………………………………................

Fábry Béla

2011. november 12.
Pedagógusok Szakszervezete szakmai konferenciája a
Nemzeti Köznevelési Törvényről és várható következményeiről


A köznevelési törvény illeszkedik az ország „újjászervezésének” folyamatába.
vö: kötcsei program (2009)
- törvényalkotás folyamata
- Alaptörvény
- Alkotmánybíróság
-16%-os adó, eva-kivezetése, egyéb adók
- független intézmények nem független vezetői
- média-törvény
- választási törvény (előkészületben)
- önkormányzati törvény (előkészületben)
-  Munka Törvénykönyve (előkészületben)


Következmény →
a többpárti parlamenti demokráciát, a szociális piacgazdaságot, a szolidaritást a mindennapokban érvényesítő társadalmi gyakorlatot felváltja egy tekintélyelvű, monopolizált politikai helyzetével visszaélő hatalom, visszatér a gazdagok gazdagodjanak, a szegények szegényedjenek kapitalizmusa, egy „dögöljön meg a szomszéd tehene is” társadalmi gyakorlat.
       
Magyarország visszatér Nyugat-Európa XIX. sz. második felének világába.

Az Orbán-Hoffmann köznevelési törvény egyik eszköze e szép, új világ kiépítésének.
Az oktatási rendszer ebben az összefüggésben nem a társadalmi modernizáció egyik legfontosabb tényezője, a társadalom, az egyes ember boldogulását biztosító intézmény- és tevékenységrendszer, hanem egyszerű hatalom-technikai eszköz.


1. A nemzeti köznevelési törvény nem felel meg a modern tudományosság követelményeinek
- nem készültek tudományos elemzések
- nem készült tudományosan megalapozott oktatás-fejlesztési stratégia
- gyermek fejlődéséről való tudás (vö: 1.§ (1), 45.§ (2), 56.§)
- tanulás pszichológiája (vö: tv. 58. § (1))
- tartalmi szabályozás (vö: tv. 5. § (4) és (5))
- szegregáció társadalmi hatásai (vö: tv. 14.§, 45.§ (3)
- értékelés szerepe a pedagógiai folyamatokban
                (vö: tv. 54.§, 58.§, 86.§)
- diákjogok modern értelmezése


Következmény →
A magyar iskolaügy szabályozása és ennek következtében kialakuló működési gyakorlata a tudományos megalapozottság hiányában nem felel meg a XXI. sz.-i követelményeknek. Ennek vélelmezhető eredménye az lesz, hogy a magyar gyerekek tudása, munkaerő-piaci felkészültsége, versenyképessége elmarad a társadalmi elvárásoktól, nemzetközi összehasonlításban Magyarország elveszíti egyik versenyelőny tényezőjét.


2. A törvény egy anakronisztikus társadalomkép alapján egy antidemokratikus iskolarendszert hoz létre ill. szilárdít meg
- történelmi előkép: Trianon utáni Magyarország (vö: koncepció 6. old. 6. bek., tv. 1.old. 2. bek.)
- preferált társadalmi csoport: nemzeti közép-osztály, cél e társadalmi csoport megerősítése (vö: koncepció 6. old. 2. és 4.bek.)
- nemzetközi tendenciák: 9-10 osztályos, egységes alapiskola a kulcskompetenciák kifejlesztése érdekében → az eredmények igazolják ennek a rendszernek a helyességét
- az iskolarendszer szelekciós funkciója domináns rendszerelemmé válik


3. Az iskolarendszer szelekciós funkciója domináns rendszerelemmé válik
- 6 és 8 osztályos gimnáziumok (vö: tv. 11. §)
- tankötelezettség 16 éves korig (vö: tv: 45. § (3) )
- szakiskola – nem a NAT alapján a közismeret (vö: tv. 5.§ (4) bek.)
- Hídprogramok (vö: tv. 14. §)
- értékelés minősítő, nem fejlesztő
- életen át tartó tanulásra való felkészítés → gimnáziumok kiváltsága (vö: koncepció, 14. old.)
- gimnáziumi felvételi rendszer
- érettségi – vizsgáztatási díj (vö: tv. 6. § (2))


Az oktatási kormányzat archaikus, elitista, érvényét vesztett társadalomképet közvetít, és rémálom szerű idő-utazásra készül, miközben teljesen elvesztette a kapcsolatot a valósággal, s nem foglalkozik a rendszerben komoly működészavarokat gerjesztő válságjelenségekkel. Ezek közül a két legsúlyosabb a finanszírozási krízis, és nemzetközi összehasonlításban is brutális esélyegyenlőtlenség, a hátránykompenzálás teljes hiánya.  (Radó Péter)

Következmény →
Sem az európai tendenciák, sem a tudományos eredmények nem támasztják alá a szelektív rendszerek eredményességét. Az elit-oktatás preferálása és a szegregáció olyan történelmileg igazolt hátrányokkal jár, mint a Dél-Afrikai apartheid: ha az iskolarendszer képtelen integrálni a leszakadó rétegeket, képtelen mobilitási csatornaként működni, akkor a demográfiai háborúban vesznek el az iskolázás győztesei, s végül a magasan képzett elit kénytelen elmenekülni az országból a tanulatlan társadalmi közeg elviselhetetlensége miatt.
TÁRKI-TUDOK Tudásmenedzsment és Oktatáskutató Központ Zrt.
(http://www.tarki-tudok.hu/file/kozoktatasi_torvenykoncepciotarki-tudok_velemeny.pdf, 4. old.)





4. A törvény alapján egy ideológiailag meghatározott, centralizált-uniformizált, többcsatornás felügyeleti-ellenőrzési rendszerrel „minőségbiztosított” intézményi működés jön létre
- államosítás
- értékmeghatározott NAT, 10 % „önrész”
- kötelező kerettanterv
- egy tankönyv
- tanfelügyelet
- működési szabályok fő elemei központilag meghatározottak


Visszatérés a 70-es évekhez …  Sajnos a tervezet nem gyerek- és nem tehetség-párti.   (Lannert Judit)

A jövőben kibontakozó közoktatási rendszer sokaknak ismerős lesz, hiszen  a szocializmus alatt is hasonló, tekintélyelvű, a szabad véleménynyilvánítást korlátozó modellben tanultak, csak most a gúla csúcsán kicserélték az értékdimenziót.
(Loránd Ferenc)

Ilyen törvényt a fejlett világban már nem hoznak. (Halász Gábor)


Következmény →
Az intézményi munka kétarcúvá válik. A pedagógusok meg akarnak felelni saját lelkiismeretüknek, és a jogszabályoknak is.

Normakövetés 1. – zárt ajtó mögötti munka, belső elvárásoknak való megfelelés - autonóm norma

Normakövetés 2. – vendégek (tanfelügyelők) előtti „szereplés”, külső elvárásnak való meg-felelés - szerep-norma

Az adott intézmény nevelési egysége megszűnik, egyéni kognitív disszonancia redukciós megoldások jelennek meg.


5. Az Orbán-Hoffmann törvény gyerek-ellenes
- elsős gyerekek buktatása
- egész napos iskola
- tehetséggondozás = elitképzés
- korai szelekció
- diákjogok korlátozása


6. Az Orbán-Hoffmann törvény családellenes
- ideológiai indoktrináció – megmondják, mi „A helyes élet” (lásd 8. pont, 17.,18. dia)
- szülők, mint iskolahasználók bele-szólási lehetőségeink korlátozása (vö: tv. 73. §)
- általános iskolában(!) a munka 16.00-ig  (vö: tv. 46. § (1.a))


7. Az Orbán-Hoffmann törvény pedagógusellenes
- a pedagógus -- szolga
- megnövelt munkaidő – csökkenő bér  (vö: tv. 62. § (5), (6))
- pedagógiai program kiüresedése – az intézmény munkáját meghatározó legfontosabb kérdésekben nincs érdemi beleszólása (vö: tv. 26. §)
- szakmai önállósága korlátozott (központi tanterv, egy tankönyv, kötelező rendelkezések az oktatás-szervezés körében)
- ellenőrzési rendszer (vö. tv. 86. §)

Következmény →
A törvénynek nincs meg az a szakmai (és társadalmi!)  támogatottsága, és – vélelmezhető –, nem lesz meg a bevezetés éveiben sem, ami nélkülözhetetlen a törvény alkalmazásának sikeréhez.


8. Az Orbán-Hoffmann törvény fordított szekularizációs logikát követ
Szekuláris demokrácia, amely az állam és az egyház elválasztásának, azaz a politikai, ideológiai, világnézeti és vallási pluralizmusnak, valamint az egyén lelkiismereti és vallási szabadságának az alapját jelenti.
Az Orbán-Hoffmann törvény az egyházak befolyásának erősítésére törekvő állami tevékenység egyik megjelenési formája. vö: tv. 32-35. § a működés szabályairól, 88. § (6) bek. a finanszírozásról, 5. § (6) bek. az egyházi kerettantervről, 32. § (1) j.bek. a hitoktatók állami fizetéséről(!)


Hoffmann Rózsa a keresztény civil szervezetek negyedik országos fórumán a Parlamentben szerdán azt mondta, hogy etika oktatás mindenütt lesz, és erősíteni kívánják a hittan oktatását az állami iskolákban is. Ez nem kötelező hittanoktatást jelent, de "arra ügyelni fogunk", hogy erősítsük a hittanoktatást az állami iskolákban is. (MTI, 2011. 04. 06. 18.42)
A nevelés alapvető értékrendjének összhangban kell lennie az elfogadott alaptörvénnyel. (Hoffmann Rózsa, Pedagógusok Lapja, 2011. 09. 11. 4. old.


Következmény →
A törvényben megfogalmazott világnézeti semlegesség (3. §. (3)) írott malaszt marad.


9. Az Orbán-Hoffmann törvényt és kommentjeit a kettős beszéd jellemzi
A törvényben megtalálhatók azok a fordulatok, melyek alapján az mondható, rendben. A road-show-kon elhangzottak, a kormányzati szereplők sajtóban megjelenő értelmezései a törvény szövegével nincsenek összhangban.

Következmény → Az inkongruencia bizalmatlanságot eredményez.


10. Az Orbán-Hoffmann törvény voluntarista
Ezt a törvényt csak egy érv támasztja alá, Magyarországnak a FIDESZ-KDNP álma szerinti átalakítás akarata.
A törvény megvalósításának nincs meg a pénzügyi feltétele (vö: „titkos” anyag számai), nincsenek meg a szervezeti feltételei, (kormányhivatal, pedagóguskamara), és nincsenek meg a személyi feltételek sem (pl. tanfelügyelők).
A törvény gyakorlati alkalmazásához több tucat jogszabályt kell alkotni, el kell készíteni a NAT törvény-kompatibilis változatát és a kötelező kerettanterveket.


Szimbolikus erőszak

A hatalmi viszonyok újratermelődése érdekében a domináns pozícióba lévők ráerőltetik saját kulturális és szimbolikus produktumaikat a társadalom többi részére.
                                                                               (Bourdieau)


Következmény →      ?


ALÁMERÜLÜNK.
KIBEKKELJÜK.


H A T
Hálózat A Tanszabadságért
 www.tanszabadsag.hu

Magyar Pedagógiai Társaság
www.pedagogiai-tarsasag.hu


… készüljünk fel az újrakezdésre, olyan körülmények, viszonyok, szabályozás létrehozására, hogy az iskolákban „a tanulás ne mártírium, hanem igaz gyönyörűség legyen.”
                                                       (Comenius)
         




Szólj hozzá!

A pedagógusok államosítása

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2013. november 28. - OldStruggler
Az Eszmélet Kör a Nemzeti Pedagógus Kar[1]ügyében felkért egy előadás megtartására. Az eseményre 2013. október 26-án került sor. Az alábbiakban az előadás diáit másoltam át, teszem közzé ebben a formában. A diák tartalmát nem változtattam meg.  Arra nincs módom, hogy a diákhoz fűzött kommentárjaimat is felidézzem. Néhány helyen lábjegyzettel igyekeztem segíteni a szöveg értelmezését.


A pedagógusok államosítása

A Nemzeti Pedagógus Kar helye és szerepe az orbáni totális állam totális oktatási rendszerében

A Nemzeti Pedagógus Kar a XX. sz-i keresztény-nemzeti kurzus világát idéző(á1) orbáni totális államban(á2)[2] a hatalom „bebetonozása”(á3) egyik alrendszerének – az oktatási rendszernek – az eszköze(á4), mellyel az oktatási rendszer kulcstényezőinek egy részét kívánják bevonni a rendszer legitimálóinak körébe(c1)[3], nagyobbik részét sakkban kívánják tartani(c2), és egyben a társadalmi együttműködés hosszú idő alatt kialakult rendszerét akarják kiiktatni(c3).

        Nemzeti Pedagógus Kar – a szimbolikus erőszak eszköze[4]

Á1.
A Fidesz-Magyarország totális állam, amely a teljes állami és társadalmi rendszert ellenőrzése, irányítása alá vonja abból a célból, hogy hatalmát hosszú távon biztosítsa.

A hatalom nem a társadalom /a polgárok boldogulását, hanem a hatalom birtokosai és vazallusai személyes hatalmát, vagyonosodását, a politikai ellenfelek és a kritikus tényezők ellehetetlenítését szolgáló eszköz.

        orbáni totális állam – álruhás diktatúra, vazallokrácia[5]

- gazdaság – Simicska-Nyerges, föld, trafik, Eu-pályázatok, államosítás
- politika és állam – a teljes intézmény-rendszer totális ellenőrzése, irányítása
- nyilvánosság – monopolisztikus helyzet
-civil szféra – CÖF, egyéb vazallus szervezetek

jogi-, szervezeti-, pénzügyi-, és személyi eszközökkel biztosított totális rendszer

Á2.
Az orbáni totális állam a két világháború közötti keresztény-nemzeti kurzust tekinti példának, Orbán e korszak tekintély-uralmi rendszerének reinkarnációján „dolgozik”.
       
- Horthy-, Bethlen-, Klebelsberg-kultusz,
- Egységes Párt, erős állam, túlfűtött nemzeti érzés, határon túli magyarság, fordított szekularizáció, katolikus egyház kiemelt támogatása, a baloldal bűnös beállítása és kiiktatására tett kísérletek, az igazságszolgáltatás politikai eszközként való felhasználása, …

Á3.
Orbán a közjogi hatalmat saját „lovas-szobra” építésre, családja és vazallusai vagyona gyarapítására használja fel.
(lásd: törvényekkel segített korrupció)[6]

Ezen túl egy további cél vezérli: 2014-ben a választások eredményeként ismét ő lehessen Magyarország miniszterelnöke. Bármilyen eszközzel, bármi áron. Mert, ha ez nem jön be, az visszamenőleg is érvényteleníti mindazt, amit művel.

 Á4.
Eszközök, amiket Orbán a jelenben, és jövőbeni hatalma érdekében felhasznál
 - törvényhozás (lásd alaptörvény!!)
 - államigazgatás (lásd pl. a középszintű közigazgatást)
 - igazságszolgáltatás (lásd OBH)
 - választási törvény
 - nyilvánosság (lásd közszolgálati TV, rádió)
 - ….
 - OKTATÁSI RENDSZER


Oktatási rendszer fejlesztése -- 1985-től nagyjából egyetértés 2010-ig
        - centralizált – decentralizált
- uniformizált – egyedi pedagógiai program alapján (pl. NAT  30% egyéni)
        - egyszínű - sokszínű iskolarendszer
        - tartalmi, módszertani értelemben moder-    nizálódó
        - szakmai és társadalmi párbeszéd igénye 

Akad/t probléma bőven, de voltak nemzetközi mércével is kimutatható eredmények.


2010/11 – paradigmaváltás: az oktatási – ezen belül a köznevelési – rendszer nem a felnövekvő generációk társadalmi munka-megosztásba való bekapcsolódását, a társadalom és a gazdaság fejlődésének dinamizálását, az egyén és a társadalom boldogulását, hanem a hatalmon lévők hatalmának – az orbáni vazallokráciának - a konzerválását szolgáló intézmény-rendszerré vált.


Az orbáni oktatási rendszer elemei

- embereszmény: vazallus-szervilis ember (függő helyzetben lévő szolgatudatú személy)

- ideológiai alap: keresztény-nemzeti gondolat - NEM KONZERVA-TÍV!

- jogi szabályozás – tv., rendeletek

- követelményrendszer – NAT (10% egyedi), kerettantervek,

- iskolarendszer – államosítás(!)-uniformizálás, centralizálás (KLIK), szakképzés gebinben (MKIK)

- tanügyigazgatás – a közigazgatásból     kiemelve (tankerületi rendszer)

- finanszírozás – átláthatatlan, diszkriminatív, forráskivonás,

- egy a tankönyv-rendszer – uniformizálás, ideológiai indoktri-náció

- ellenőrzési-értékelési rendszer – tanfelügyelet, életpálya-modell (személyes értékelésen alapuló előmeneteli rendszer), NEMZETI PEDAGÓGUS KAR


NEMZETI PEDAGÓGUS KAR

A) Hirdetett cél: a magyar pedagógus társadalom egészét magába foglaló, demokratikusan működő szakmai-képviseleti szervezet, mely a kormány szakpolitikai működésének partner-szervezete.
       
Látszólag rendben is van, de a NEMZETI PEDAGÓGUS KAR 

– nem önkéntes, a tv. erejénél fogva kötelezően tag minden közszférában dolgozó pedagógus,

- a tv. 13 §-ban, 73 bek.-ben szabályozza működését (az etikai eljárást 15 bekezdés-ben!)

- a szervezetet a kormány hozza létre,

- a miniszter gyakorolja a törvényességi felügyeletet,

- működési költségeinek nagyobb részét a kormány (ktgv.) biztosítja


B) Rejtett tantervi cél:
ba. a pedagógusok bevonása az új köznevelési rendszer legitimálói körébe, működtetésébe

Egy rendszer átalakítása akkor lehet sikeres, ha a rendszerben dolgozó emberek azonosulnak az átalakítással, aktívan, cselek-vően közreműködnek az átalakítás folyamatában.

 A pedagógusok „bevonása”
- pedagógiai indokoltságú intézkedések (16é, buktatás elsőtől, iskolarendőr, …),
- életpálya-modell – a béremelés ígérete(!), a kiszámítható előmenetel ígérete(!),
- NPK – ezernyi pedagógus erkölcsi elismerése a rendszerben biztosított pozíció által
               
ÜVEGGYÖNGY  PROJEKT
  
bb. a pedagógusok munkajogi rendszeren kívüli ellenőrzése, büntethetősége, a fenyegetettség révén sakkban tartásuk

NPK – pedagógus etikai kódex
minta – közszolgálati etikai kódex
„I/1. Kormánytisztviselőként feladatainkat
•         Magyarország Alaptörvényéhez HŰEN,
•         mindenekelőtt a NEMZET ÉRDEKÉBEN,
        teljes erőnkkel és legjobb tudásunk szerint törekszünk a jogszabályok alapján megválasztott vagy kinevezett vezetőink által kitűzött célok megvalósítására, az általuk kiadott utasításoknak megfelelően.”

bc. a történelmileg kialakult társadalmi-szakmai párbeszéd és együttműködés rendszerének kiiktatása

- szakszervezetek, civil szakmai szervezetek, szülő- és diákszervezetek,
       
- „a NPK „lefedi” a teljes pedagógus társadalmat, és képviseli az érdekeiket, nincs szükség egyéb képviseletre, „egyeztetésre”

„Így teljes a pedagógusok államosítása. Az állam létrehozza a pedagógusok kötelező „szervezetét”, e szervezet állami feladatok ellátását ellenőrzi, a pedagógusokra vonat-kozóan etikai kódexet alkot, mely alapján eljárhat a pedagógussal szemben, a szerve-zet működésének költségeit az állam bizto-sítja, és egyben ellenőrzi is a szervezet működését. Mézesmadzagként pedig a szervezet jóléti és egyéb kedvezményes szolgáltatásokat nyújt.” (részlet a Népszabadságban, e tárgyban megjelent írásomból)[7]


NEMZETI PEDAGÓGUS KAR
- 2013. szept. 1-től minden pedagógus tagja
- az előkészítő bizottság szept. 12-én      kapta meg a megbízást a minisztertől
- nyolc hónap áll rendelkezésre az előkészítésre – a választási kampány         hajrájában alakul meg a „szervezet”
- az Etikai Kódex 2014/15-ben készül el
- a demokratikus ellenzéki pártok választási győzelmük esetén a NPK megszüntetését tervezik


Összegzés

1. A Nemzeti Pedagógus Kar a pedagógusok államosítás révén az oktatási rendszer legitimálást segítő rendszer.

2. Az orbáni oktatási rendszer nem az emberek boldogulását, hanem az orbáni totális hatalom megszilárdítását biztosító társadalmi al-rendszer.

3. Az orbáni hatalom nem a teljes nemzet/társadalom érdekeit szolgálja, hanem Orbán és vazallusai gazdagodását, személyes hatalmuk megszilárdítását.

4. A Nemzeti Pedagógus Kar az orbáni vazallokráciában a pedagógus társadalom jobbágysorban tartásának eszköze.

Ceterum censeo: Orbánnak mennie kell![8]

 







[1] A szervezet megnevezése során a jogszabályban alkalmazott formát használom, noha az a magyar nyelv szabályainak nem felel meg …
[2] á1,á2, á3, á4 - állítás 1, állítás 2, állítás 3, állítás 4.
[3] c1, c2, c3 – cél 1, cél 2, cél 3.
[4] P. Bourdieau által használt fogalom, amikor nem kerül sor fizikai erőszak alkalmazására, hanem valamilyen szimbolikus eszköz segítségével történik az erőszak alkalmazása.
[5] A vazallusi (függőségi-szolgai) rendszer megjelenése a demokrácia struktúrájában. Paradoxonnak tűnik, de ez a fogalom írja le a mai politikai rendszert.
[6] Ezt Ferenczy Krisztina sajtóban megjelenő írásai, az előadás megtartását követően megjelent maffia-államról szóló könyvek (Debreczeni J, Magyar B) tételesen igazolják.
[7] Részlet a Népszabadságban, e tárgyban megjelent írásomból.

[8] A Népszava szerkesztője, Dési János fejezi be ezzel a fordulattal publicisztikáit. 
Szólj hozzá!

Szolgálati közlemény

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2013. november 28. - OldStruggler
Két hónapja nem írtam semmit erre az oldalra. Látom, többen voltak, akik keresték véleményemet mindarról, ami az oktatás világában történt. Elvitte energiáimat, figyelmemet egy másik munka, egy másik közéleti feladat.

Amikor azzal a kérdéssel szembesültem, hogy identitáselemeit fogalmazzam meg, két tétel mindig előkerül.

Pedagógus vagyok. Nem erre a feladatra készültem gyerekként. Már nagyjából érett fiatal voltam, amikor a pedagógus hivatás megérintett, és én elköteleztem magam. Ennek már több mint negyven éve.

A 90-es évek elején Fótra költöztem. A munka vitt oda, és én Fóton ragadtam. Otthonra leltem ebben a páratlan adottságú településen. Barátaim felkérésére bekapcsolódtam a városi közéletbe is. Nem kellett sokat noszogatniuk. Nagyon sokan vagyunk gyütt-mentek - ahogy nevezik az őslakosok a bevándorlókat -, akiket megérint a város történelmi múltja, földrajzi adottságai, szépsége, és akik látjuk a valóság és a lehetőség óceánpartnyi távolságát. Ez engem – is, nagyon sok hozzám hasonló bevándorlót – cselekvésre ösztönöz. Most, az utóbbi két hónapban, pont a legutolsó bejegyzés óta ez az elkötelezettség adott munkát. Egy intenzív munkaszakasz, kampány volt, amire koncentrálnom kellett. Csapatjátékosként nem engedhettem meg, hogy lazára vegyem a figurát, ezzel veszélyeztetve a csapat eredményét.  Megérte dolgozni. Még ugyan van néhány nap az eredmény jogerős kihirdetésig, de bárhogy alakul, becsületesen, eredményesen dolgoztunk.

Most, hogy lezárult ez a munkaszakasz, visszatérek a régi kerékvágásba. Ide is.


Köszönöm oldalam látogatóinak türelmét.
Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása