Két hónapja nem írtam semmit erre az oldalra. Látom, többen voltak, akik keresték véleményemet mindarról, ami az oktatás világában történt. Elvitte energiáimat, figyelmemet egy másik munka, egy másik közéleti feladat.
Amikor azzal a kérdéssel szembesültem, hogy identitáselemeit fogalmazzam meg, két tétel mindig előkerül.
Pedagógus vagyok. Nem erre a feladatra készültem gyerekként. Már nagyjából érett fiatal voltam, amikor a pedagógus hivatás megérintett, és én elköteleztem magam. Ennek már több mint negyven éve.
A 90-es évek elején Fótra költöztem. A munka vitt oda, és én Fóton ragadtam. Otthonra leltem ebben a páratlan adottságú településen. Barátaim felkérésére bekapcsolódtam a városi közéletbe is. Nem kellett sokat noszogatniuk. Nagyon sokan vagyunk gyütt-mentek - ahogy nevezik az őslakosok a bevándorlókat -, akiket megérint a város történelmi múltja, földrajzi adottságai, szépsége, és akik látjuk a valóság és a lehetőség óceánpartnyi távolságát. Ez engem – is, nagyon sok hozzám hasonló bevándorlót – cselekvésre ösztönöz. Most, az utóbbi két hónapban, pont a legutolsó bejegyzés óta ez az elkötelezettség adott munkát. Egy intenzív munkaszakasz, kampány volt, amire koncentrálnom kellett. Csapatjátékosként nem engedhettem meg, hogy lazára vegyem a figurát, ezzel veszélyeztetve a csapat eredményét. Megérte dolgozni. Még ugyan van néhány nap az eredmény jogerős kihirdetésig, de bárhogy alakul, becsületesen, eredményesen dolgoztunk.
Most, hogy lezárult ez a munkaszakasz, visszatérek a régi kerékvágásba. Ide is.
Köszönöm oldalam látogatóinak türelmét.
