Egy néhány nappal ez előtti bejegyzésemben azt írtam, a kormány köznevelés-fejlesztési stratégiájáról, idézve annak célkitűzését, nincs miről beszélni.
Nem hagyott nyugodni az a mondat.
Ez lett belőle.
„A köznevelés kulcsszerepet játszik abban, hogy a megújuló Magyarország leendő felnőtt állampolgárai minél magasabb arányban vallják magukénak azokat az alapértékeket, amelyeket Alaptörvényünk kimond.”
Nem a Fidesz, mint politikai párt választási programjából való az idézet, nem is a szatellit pártocska valamely brosúrájából, hanem egy kormány-előterjesztésből, ami a köznevelés fejlesztésének stratégiai kérdéseit hivatott tárgyalni. Ez a mondat a mai Magyarország köznevelési rendszere fejlesztésének fő célkitűzést határozza meg. „Ezen belül”, így, ezen belül(!) azért előkerül a gyerek, meg a társadalom a jogállamisággal, minden egyébbel.
Ízlelgessük a mondatot.
A köznevelés kulcsszerepet játszik …Igen, számos eszközt használ az Orbán-kormány abból a célból, hogy elérje népnevelői célját. Azt, hogy az állampolgárok magukénak vallják az Alaptörvényben foglalt értékeket. Azt is mondhatjuk, hogy Orbán Viktor az egész országot egy nagy átnevelő táborként kezeli. Ott a kezében a teljes közszolgálati média, ami a tájékoztatási feladatok megoldásával nem a közt, hanem őt, hatalmát szolgálja. Ott a kezében a parlament, ami a jogalkotási munkájával nem a nemzet jövőjét, hanem őt, hatalmát szolgálja. Ott van a kezében a rendvédelem, a jogszolgáltatás (bíróság, ügyészség) teljes intézményrendszere, amely nem az állampolgárokat, hanem őt, hatalmát szolgálja. Kezében van a gazdasági fejlesztés egyetlen forrása, az Eu-támogatások, ami nem a társadalom működőképességének fejlesztését, gazdasági értelemben a gyarapodást, hanem vazallusai gazdagodását szolgálja. Ezek az intézmények mind szerepet játszanak abban, hogy Magyarország állampolgárai mind nagyobb arányban magukénak vallják Orbán Viktor értékeit. És ott van egy speciális intézményrendszer, az oktatási rendszer, amelyik kulcsszerepet játszik e folyamatban. A felnövekvő generációk ideológiai átnevelése eredményeként megvalósul a kövéri terv: ahogy biológiailag kicserélődik a népesség, a kulcsszerepben lévő köznevelés áldásos eredményeként egyre növekszik az Orbán-hívők száma.
Megújuló Magyarország … Magyarország tényleg megváltozott. Hogy megújulásnak lehet-e nevezni a harmincas évek világának restaurálását, egy prefasiszta társadalom és gazdaság viszonyainak kialakítását a XXI. század második évtizedében, azt nem hiszem. Ezzel a véleménnyel nem vagyok egyedül. Igaz, a rendszerváltástól 2010-ig terjedő időszakhoz képest tényleg sok újdonságot láthatunk. Megszűnt a jogállam, megszűnt a szólásszabadság, megszűnt a társadalmi párbeszéd, megszűnt a gazdasági növekedés, megszűnt viszonylagos létbiztonság, megszűnt a szociális gondoskodás, megszűnt az egészségügy működőképessége, és folytathatjuk a sort. Mindenből van valami. Annyi éppen, hogy azt lehessen mondani, van, mit rikácsolnak a vészmadarak.
Leendő felnőtt állampolgárok … igen, itt a gyerekekről van szó. A mi gyerekeinkről. Akik neveléséért mi, a szüleik vagyunk felelősek. Akik nevelése felett a rendelkezést, annak meghatározását, hogy milyen értékeket képviseljenek gyerekeink felnőttként, az állam elveszi tőlünk. Államosították az iskolákat, államosítják a pedagógusokat, és államosítani akarják a gyerekeinket is. Furcsa a megfogalmazás? Lehet, de ezt, az oktatási rendszer totális államosítását éljük. Lásd a legutóbbi akciót, a tankönyvkiadás államosítását. És még nincs vége! Jön a pedagógiai szakmai szolgáltatások teljes állami ellenőrzése, végső soron államosítása.
… vallják magukénak … Igen, most nem az övék, az állampolgároké a mi értékrendünk. Most még csak tudomásul veszik, hogy ez van, de mi – az állam – azt szeretnénk, hogy ők a mi értékrendünket belülről vallják magukénak. Nincs itt kérem szó szuverén gondolkodásról, nincs szó autonóm emberről, a XXI. századi multikulturális világban nincs szó más értékekről, az egymás mellett létező világnézetek posztmodern felfogása nem fér bele a jezsuitákat megszégyenítő térítő buzgalom célkitűzéseibe. Az emberek a miértékrendünket vallják magukénak, minél magasabb arányban.
… amelyeket Alaptörvényünk kimond. Itt aztán tényleg kint van a szög abból a bizonyos zsákból. Az Alaptörvény ugyanis nem Magyarország Alaptörvénye, különösen nem a Magyar Köztársaságé – mert ez megszűnt -, nem a nemzeté, nem az országlakók sokaságáé, nem mindanyiunké, akik e lángoktól ölelt kis ország polgárai vagyunk politikai-világnézeti alapállástól, nemzetiségtől, vallástól, és minden mástól függetlenül, hanem a miénk, a kormányé, a parlamenti kétharmadé, aki megszavazta. Hogy ez az Alaptörvény változhat? Hogy ezt az Alaptörvényt nem erősítette meg népszavazás? Hogy ez az Alaptörvény mértékadó alkotmányjogászok, történészek, más szakemberek által is élesen bírált, nem felel meg sem történetileg, sem jogilag egy alaptörvénnyel szemben megfogalmazott követelménynek, nem a nemzet egészét megjelenítő dokumentum? Mit számít? A miénk. A mi alapértékeink vannak beleírva. Nem az egyetemes emberi és polgári jogok, nem egy többpárti parlamenti demokrácia, egy modern piacgazdaság, egy tagolt szerkezetű, de ezzel együtt szolidáris társadalom működésének legáltalánosabb szabályai, hanem a mi értékeink.
Lehet-e ezek után ezt a köznevelés-fejlesztési stratégiát racionális érvekkel csiszolni? Nem. Bírálni igen, rámutatni arra, hogy ez a stratégia a harmincas évek prefasiszta társadalmának centralizált-uniformizált, keresztény-nemzeti eszmeiséggel átitatott, az akkori tudományos fejlettségnek megfelelő oktatási rendszert, pedagógiai gyakorlatot szilárdítja meg. S aki kezdeményezője, valamint aktív részese e stratégia kidolgozásának, megvalósításának, részese a magyar társadalom lezüllesztésének, szétzilálásának, jövője, lehetőségei elherdálásának.
Vajon hány szögnek kell még a zsákból kiesnie, hogy észrevegyük, itt valami nagyon nincs rendben.
