Az alkoholmentes sör nem sör. A sör definíciójában benne van, hogy alkoholt tartalmaz. A sör egy alkoholtartalmú ital. Az olyan ital, amiben a sör készítéséhez is használt alapanyagok vannak – víz, komló, árpamaláta, antioxidáns, vitaminok, stb, -, de nem tartalmaz alkoholt, az sörízű üdítőital. Nem sör, csak sörszerű ivólé.
Ez a bejegyzés nem sörológiai tanulmány. Viszont az alkoholmentes sör példáján lehet megközelíteni az illiberális demokráciát.
Ahogy az alkoholmentes sör nevével ellentétben nem sör, úgy az illiberális demokrácia nevével ellentétben nem demokrácia. Olyan rendszer, ami tartalmazza a demokráciák „alapanyagait”, annak lényege nélkül. Ez a rendszer nem demokrácia, csak demokráciaszerű társadalmi képződmény, a társadalmi gyakorlatnak a demokráciákra emlékeztető díszletei között megjelenő változata. Közkeletű szinonim kifejezéssel mondhatjuk azt is, hogy unortodox demokrácia. Ahogy a veszteség unortodox növekmény, a vereség unortodox győzelem, úgy ez a képződmény unortodox demokrácia. Még pontosabb, ha annak nevezzük, ami: diktatúra. Nem a véresebb, a puha – szoft, light, - fajtából. Ahol a látszatra még adnak. Nem sokat, de a tényleges gyakorlatot leplező paravánok, a durva keménységet lágyító eljárások, a pőre valóságot álcázó intézmények, a bábszínházi szerepek biztosítják a hivatkozást, itt kérem, demokrácia van. Az illiberális demokrácia a liberális-keresztény-szociáldemokrácia bábszínháza.
Ennek a „demokráciának” az elvi alapja a voluntarista centralizmus, megjelenési formája a Központ Akarat. A Központi Akarat az, ami minden döntés forrása, minden folyamatot szabályoz, minden ügyben eligazítást ad és egyben igazodási pontot jelent, ami mindennek a kezdete, lényege, és mindennek az értékelési alapját is jelenti. Az intézmények, az eljárások a bábszínházi figurák a Központi Akarat megjelenítői, közvetítői, megszemélyesítői.
Ahogy az alkoholmentes sörben van víz, komló, antioxidáns, vitaminok, egyéb, a sörben is megtalálható anyagok, úgy az illiberális demokráciában – puha diktatúrában – is megtalálhatóak a demokráciákra jellemző intézmények.
Van parlament, de működése a bábszínház giccses mellékhelysége, ahol a mameluk bábszínházi figuráknak az a dolguk, hogy a Központi Akaratot törvényi keretbe helyezzék. Akár törvénytelenség árán is.
Van alaptörvény, ami a legalapvetőbb jogokat tartalmazza olyan formán, ahogy azt a Központi Akarat értelmezi, melynek az a dolga, hogy megakadályozzon mindent, ami a Központi Akarat hatalmát veszélyeztetné.
Van Alkotmánybíróság, de hatásköre és személyi összetétele alapján mintha nem is lenne, az a dolga, hogy a Központi Akaratot az alkotmányosság pecsétjével lássa el.
Vannak itt fékek és ellensúlyok is – köztársasági elnök, bíróság, ügyészség, költségvetési tanács, érdekegyeztetési mechanizmus, stb. -, csak éppen sem a fékek, sem az ellensúlyok nem működnek funkciójuk szerint. Olyan emberek kezelik ezeket az alrendszereket, akik szándékosan működésképtelenné teszik a féket, fékeket, kiveszik a súlyokat a mérleg serpenyőjéből. Ezeknek az „alkatrészeknek” az a dolguk, hogy létükkel igazolni lehessen, ez a bábszínház demokrácia.
Van választási rendszer, vannak választások, de e rendszer a törvényesített választási csalás rendszere, mely alapján a választásoknak az a dolga, hogy időnként a Központi Akarat nép általi megerősítésének a látszatát produkálja.
Van nyilvánosság, közszolgálati és nem közszolgálati is. A közszolgálatinak az a dolga, hogy a Központi Akaratot népszerűsítse, a valóságot rózsaszín ködbe burkolja, a Központi Akarat céljait, eredményeit (?) rózsaszín papírba csomagolva, rózsaszín madzaggal átkötve, mint a Központi Akarat ajándékát nyújtsa át a kedves nézőnek, hallgatónak. A nem közszolgálati egy része önként és dalolva, nem parancsra, komoly közpénzzel támogatva - természetesen törvényes keretek között - szolgálja a Központi Akaratot, másik része az éhhalál határán lavírozva, a nézőkhöz, hallgatókhoz, olvasókhoz alig eljutva, maga is a bábszínház részeként próbálja bemutatni a bábszínházi kulisszatitkokat.
Az illiberális demokráciában van minden. Mint az alkoholmentes sörben. Csak ahogy ott éppen az alkohol hiányzik, amitől az az ital sör lehetne, itt a demokrácia hiányzik.
A hatás tekintetében is kimutatható a hasonlóság. Az alkoholmentes sör azt az illúziót kelti, mintha igazi sört innánk. Az illiberális demokrácia, a demokrácia álruhájába bújtatott diktatúra is azt az illúziót kelti, mintha ott, ahol ezt a rendszert működtetik, tényleges, valóságos demokrácia lenne. Mindkét esetben egy illúzióval állunk szemben. Különbség a két jelenség között az, hogy az egyikről, az alkoholmentes sörről tudjuk, hogy a lényeg - az alkohol - hiányzik belőle, és senki nem akar az ellenkezőjéről meggyőzni bennünket. A másikról, az illiberális demokráciáról is tudjuk, hogy a lényeg - a demokrácia gyakorlata - hiányzik belőle, de erre vonatkozóan el akarják hitetni velünk, hogy az benne van. Hiába tapasztaljuk nap nap után az ellenkezőjét, pökhendi következetességgel hazudják a képünkbe: itt, nálunk a legteljesebb a demokrácia a világon. Az illiberális demokrácia.
Ha ki akarunk lépni az illúzió csapdájából, helyesebben tesszük, ha a valósághamisító fogalom helyett nevén nevezzük ezt a jelenséget.
Diktatúra.
Ilyen egyszerű.