Ez a politika egyik alapvető ököl-szabálya. Ha az álláspontok nem alakulnak, nincs kompromisszum, nincs megegyezés. Akkor ott valaki bukik, valakik buknak. Lehet, hogy csak erkölcsi alapú a bukás, politikai, jogi, különösen közjogi következménye a bukásnak nincs, de az akkor is bukás. Attól a ponttól már csak egy arasznyira van a politikai, közjogi bukás. Itt tartunk az internet-adó ügyében.
Orbán Viktor megrészegülve az önkormányzati választás eredményétől, megváltozott tudatállapotban, a választási eredményeken túli valóság tényeiről tudomást nem véve, még saját embereivel sem egyeztetett, bedobta az internet-adó ötletét. Ez végzetes hiba volt. OV mozgósította ezzel azokat az embereket is, akiket eddig nem érdekelt a politika.
Az állami szintre emelet korrupciót betudták a rendszer jellemzőjének. Minden politikus lop – fogalmaztak sommásan. Van ennek alapja, ha így nem is igaz. A lehetetlen pártfinanszírozás ugyanis azt kívánja a pártoktól, hogy támogatókat keressenek. A támogatók meg szürke, fekete pénzekkel tudják olajozni a politikai rendszer működését, javítani saját gazdasági helyzetüket. Nincs ez így jól. Nem jelent ez felmentés a korrupció alól. Számos kezdeményezés volt az elmúlt időszakban a párfinanszírozás megváltoztatására, de ezek rendre elbuktak annak a pártnak az ellenállásán, amelyik a szürke-fekete pénzekkel legjobban van ellátva, amelyiknek megvolt a parlamenti többsége, hogy akaratát e témában keresztül vigye. Nem tette. Pontosabban, a korrupciót erősítő változást emelt törvényre. Az országgyűlési választásokon induló pártok támogatásáról van szó. Mini-fantomok százmilliókat zsebeltek be. De ez mellékszál.
A családjuk érdekében, vagy csak saját megélhetésük biztosítása érdekében hét közben güriző, hétvégeken kikapcsolódó-szórakozó-bulizó embereknek hirtelen elegük lett a Fidesz hazugságaiból. Betelt a pohár, ahogy sokan fogalmaztak. Az internet egyfajta szabadságot jelent, s Orbán most ezt a szabadságot kívánja korlátozni. Ezt már nem! A trafik-mutyi még elment, fizessenek a dohányosok. A föld-mutyi elment, az csak a vidéken, a földből élő embereket érintette. A budapesti önkormányzati választási rendszer megváltoztatása úgy, hogy akkor is többsége legyen a közgyűlésben a Fidesznek, ha veszít, a vidéken élő milliókat nem érdekelte. Sorolni lehet a részérdekek sérelmét, ami egy kisebbséget érint, akár keményen – lásd a rokkantakat ért hátrányos intézkedéseket, vagy a brutális tandíj-rendszer a felsőoktatásban -, de nem érintette a társadalom többségét.
Az internet-adó más minőség. Ez minden, a modern világ lehetőségeivel élő embert, vállalkozást érint. Pesten és vidéken bárhol, vállalkozót és munkavállalót egyaránt, fiatalt és idősebbet korhatár nélkül, a gazdaság minden szféráját a termeléstől a kereskedelmen keresztül a szolgáltatóiparig, a kutatást, oktatást, egészségügyet, mindent. Nincs az életnek olyan területe, amit ez az adó ne érintené. Az internet átszövi életünket, életünk minden pillanatában ott van. Annak sincs értelme, hogy a példákat hozzunk erre. Gondoljon mindenki a saját hétköznapjaira. Az internet-adó nem serkenti ennek az eszköznek – eszközrendszernek, ha tágan értelmezzük, márpedig nem lehet nem tágan értelmezni – a használatát, hanem fékezi. A tanulást, a munkát, a szórakozást, a mindennapi életet teszi nehezebbé a korlátozás.
Érthető, ha az orbáni kezdeményezésre az a válasz fogalmazódott meg, hogy NEM. Egy fillér internet-adót sem! A vasárnapi, még inkább a keddi demonstráció azt bizonyította, az internet-adó ellen fellépő társadalmi csoportok – mert szociológiai értelemben itt és most különböző társadalmi csoportokról van szó – nem egednek. Az Orbán-rendszer elleni ellenállás fejeződik ki ebben a nem-ben. Lehet, a választásokat sorra a Fidesz nyerte – lejtős pályán, egy a választópolgárok politikai akaratát eltorzító választási rendszer eredményeként -, de sokaknak most elegük lett a mutyizó-közpénzlenyúló-hazudozó-álszenteskedő-hirtelengazdagodó-akarnokoskodó-stadionépítő Orbánból és haverjaiból. Úgy tűnik, a tiltakozók elszántak. Nem engednek. Nekik csak az internet-adó eltörlése – az adócsomagból való kivétele – jelent egyedüli megoldást. Nincs kompromisszum.
Azt hallani innen-onnan, hogy Orbán, a kormánypártok erős emberei – nyilván a Főnöknek (Vezérnek) mutatandó, hogy ők is milyen erősek – kitartanak a net-adó terve mellett. Finomítottak rajta, enyhítették, de nem akarják kivenni az adó-csomagból. Ha egyszer betervezték, hogy nézne ki, ha a népakarat nyomására kivennék. Ha ma ezt megteszik, holnap ki tudja mit fog a nép követelni, s akkor nincs megállás. Nem, az internet-adó marad. Ezt a pénzt nem a zemberek, hanem a szolgáltatók fogják fizetni – mondják. Ezt a bevételt a hálózat fejlesztésére fogják fordítani – mondják, most, korábban mást mondtak – s ettől jobb lesz a zembereknek. Nem. Ez a vége, ez a lényeg. Nincs kompromisszum.
Akkor most mi lesz? – ez foglalkoztatja a politikusokat, a politika tudorait, elemzőket, szakértőket, tanácsadókat.
1. Orbán nem hátrál, a net-adót bevezetik. Lehet, még finomítanak rajta, nevében, mértékében, a bevétel felhasználást illetően, de lesz. Benne lesz a jövő évi adócsomagban. A szappan-adó, a cafeteria-adó mellett.
2. Az ellenzők nem hátrálnak, a tiltakozás, az ellenállás, az Orbán-rendszer elsöprésének szándéka jegelődik. A rendszerrel szembeni ellenállásnak már ma is erkölcsi győztese az internet-adó okán az utcára kiment emberek sokasága. Azok, akiket az internet-adó elleni tiltakozás megérintett, nem csak azok, akik kint voltak Budapesten és az ország nagyvárosaiban, hanem azok is, akik az interneten keresztül követték az eseményeket, azok is, akik csak hírét hallották, mi történt a József nádor téren, csak képeket látták Erzsébet-hídi ember-áradatot, azok már nem fogják elhinni a közmédia hazugságait, azok az emberek megérezték, Orbánt és koleszos haverjait el lehet zavarni. És megteszik, ha annak itt lesz az ideje.
Orbán és rendszere erkölcsi értelemben megbukott. Saját maguk buktatták meg. Nem csak az internet-adóval. Mérhetetlen mohóságukkal, bárdolatlan pökhendiségükkel, arrogáns stílusukkal, mindazzal, amit tettek, és azzal, ahogy tették, mindazzal, ami összegyűlt az emberek „hócipőjében”.
Az erkölcsi bukás politikai, közjogi transzformációja bonyolultabb ügy. Orbán úgy bebiztosította hatalmát az előző négy évben, a politikai intézményrendszer átalakításával és személyi döntések eredményeként a megfelelő helyeken embereivel, hogy szinte lehetetlen békés úton ciklusideje előtt őt meneszteni. A nem békés útra pedig jobb nem gondolni. Mert akár éhséglázadás is lehet, s az kimenetét tekintve maga lenne a polgárháború. Ezt el kell – ha lehet - kerülni. Igaz, a végsőkig elkeseredett emberek nem szoktak engedélyt kérni, nem szoktak mérlegelni, „lehet-e”.
Akkor most mi lesz?
Meg kell szervezni az ellenállás, a szabadság(!), az Orbán Utáni Társadalom kis köreit, az OUT-köröket. Nehéz helyzetekben működőképes, mozgósító erő a társadalmi szolidaritás. Most erre van szükség. Városokban és falvakban, lakótelepeken és kertvárosokban, ahol csak lehet, meg kell szervezni a szabadság klubjait, a szabadság programjait, a szabadság segítő hálózatát, a szabadság önkéntes közösségépítő munkáját, a szabadság ünnepeit, a szabadság olyan eseményeit, ami élményt ad azoknak is, akiknek az élet ad más élményeket is, és azoknak is, akik nélkülözik az élet élményeit. Mert mindannyian vesztesei vagyunk az Orbán-rendszernek, és annak, ami utána jön, mindannyian nyertesei leszünk. Mert bármi jön ez után – a szélsőjobb előretörését kivéve -, az csak jobb lehet.
Erről a jobb utáni vágyról szól az internet-adó elleni tiltakozás. Ezt a vágyat tényleges változássá formálni nehéz. De nem lehetetlen. Sokat kell dolgozni. Ha viszont ez a munka elmarad, marad Orbán és koleszos haverjai.
Lehet választani.
