A köznevelési törvény augusztus végén elfogadott módosítása alapján a KLIK gazdasági részlegei erejüket megfeszítve készítik elő a százezernyi pedagógus átsorolását, számolják az életpályamodell szerint béreket. Ezt teszik a pedagógusok is. Ki-ki a maga végzettsége, munkában eltöltött ideje alapján végzi el a számítást: hogyan alakul az októberi számla nyitó egyenlege.
Vegyes a kép. Sokan lélegeznek fel, látva, hogy egy-két-többtízezer forinttal nő bruttó bérük. Édes így a szőlő. Még akkor is, ha ezt a bérnövekedést már régen elvitte minden termék áfá-jának emelése, a tranzakciós adó, a kenyér árának, az utazási költségeknek, a gyerek menzai étkezési díjának a növekedése, az egyetemista gyerek tandíja, és sok egyéb tétel, az elmúlt évek sunyi ár- és adóemelései. Még a dohányosokat sújtó mutyista árrésnövelés, és a gépkocsik üzemanyaga jövedéki adójának emelése is ide tartozik. Megfizettük ezt a bérnövekedést előre, sokszorosan. De bármi is legyen az előzmény, ha egyszer a számlán a munkabér szeptemberhez képest októberben néhány tízezer forinttal több, az jó dolog. Minden családban van helye ennek a többletnek.
Ha ebből a kellemes helyzetből kitekintünk egy kicsit, megnézzük, hogy milyen változások része ez a bérnövekedés, megsavanyodik a szőlő a szánkban. Nem a pedagógusok szakmai önállóságának megszüntetésről van szó, még csak nem is az intézmény-gólem mindennapi életet megkeserítő zavarairól. Szűkebben a pedagógusok munkájával összefüggő változást nézzük meg. A parlamenti kétharmad által 2011-ben elfogadott törvény 2013 szeptemberi hatállyal jelentősen megemelte a pedagógusok munkaterheit. Növekedett a tanítással, neveléssel eltöltendő munkaidőidő is, az egyéb, iskolában ellátandó feladatokkal terhelt munkaidő is. Fontos itt hangsúlyozni, hogy kutatások igazolják: a pedagógusok – többsége – iskolai, pedagógiai feladatok megoldásával a törvényes munkaidőn túl foglalkozott eddig is. A heti negyven órás munkaidőn túl átlagosan ötvenegy órában. Az új helyzet az, hogy munkájának ezt a részét nem végezheti otthon, könyvtárban, hanem csakis az iskolában, amit adminisztrálnia kell. A formális logika szabályai alapján az is mondható, hogy a munkaterhek tehát nem növekedtek, mert eddig is sokat dolgoztak a pedagógusok, csak most éppen ezt a munkát meg is fizetik. De ez nem ilyen egyszerű. Eddig az kapott a bértáblához képest több bért, aki többet is dolgozott, aki több szakmai képesítéssel rendelkezett, akinek nagyobb volt a munkatapasztalata. Az új helyzetben ők, az idősebbek, a több diplomával rendelkezők, az igazolhatóan több munkát végzők rosszul járnak. Nem csak relatíve kevesebb lesz a bérnövekedésük, hanem bérük még csökkenhet is a korábbiakhoz képest.
Még savanyúbb a szőlő, ha a régi és az új bérrendszer alapján számított óradíjakat vetjük össze. Az igazi összevetést ez a szám adja, mely megmutatja, hogy a pedagógusok egy órája mennyit ér. Ahogy az esztergályos órabére, és az autószerelő rezsióradíja. Az esetek többségében a pedagógusok óradíja csökken. Azon keveseknek, akiknek növekszik, ez a növekedés nem éri el még a 10%-ot sem. A legnagyobb arányú növekedés esetén sem éri el az óradíj a kétezer forintot, és a legmagasabb óradíj sem éri el a kétezer-ötszáz forintot. Ezt a tényt úgy is megfogalmazhatjuk, hogy az új rendszerben a pedagógusmunka egységnyi időre vetített, forintban kifejezett értéke csökkent. Ezt eredményezte a most bevezetett életpálya-modell.
Mit lát ebből a pedagógus? Azt, hogy a számláján a munkáltatója által átutalt összeg növekszik. A többivel nem foglalkozik.
Pedig kellene. Mert ez a néhány tízezer forintos édes szőlő sok bosszúság forrása. Amitől még az édes szőlő is megsavanyodik. De az oktatási rendszer átalakításának drámai jövőt mutató képe, a gyerekek és a szülők, az egész társadalom kollektív, forintban ki nem mutatható vesztesége a hatalom fura urait nem érdekeli. Ők megnyugodva törölgetik homlokukat a 2014. évi választásokat előkészítő boszorkánykonyhájukban: a pedagógusokat jól átvertük, megvettük őket üveggyöngyökért, jöhet a balekok következő csoportja.
