Egy kedves kolléganőm továbbított e-mail üzenetében szerepelt az alábbi vers.
Harmat Lotte
Tanár-talár
(József Attila evokáció)
Harmincon túl is élek én,
s nem lep már meg e költemény
panasz-
szava.
20 év a pályán elszelelt,
s még havi kétszáz sose telt:
bérem
mérem …
Lettem én kedvből oktató,
lelkesen tollat koptató
szegény-
legény.
Van sok szárnyaló ötletem
s bíztam: munkámba önthetem…
Bolond
dolog?
Kreatív voltam évekig,
de érzem, minden szétesik:
egyen
leszek?
Nem látják ott fönn, úgy hiszem,
batyumat csendben hogy viszem,
kinek
s minek?
Mostanság gyakran álmodom,
félelem súlya vállamon:
helyem
lelem?
Tanárnak lenni vállalás,
de fenyít folyton számadás,
nemzet-
helyzet?
Vannak új Horger Antalok,
ábránd-vágyat nem altatok:
remény-
merény!
Ha örül Hoffmann Rózsa még,
hogy bennem siker láza ég:
hamis…
ma is!
Hiába volt hát egyetem,
nem jutok át KLIK-hegyeken:
kérvény-
érvény?
Én egész népemet fogom…?
Lehet még erre alkalom?
Hitem
viszem…
Felveszem újra a vén talárt,
ki örök hivatást talált:
hordom
sorsom…
Harmat Lotte verseit megtalálhatod a www.harmatlotte.hu oldalon.
