Orbán Viktor a Magyarországot a trianoni drámával zárult első világháborúba vitt miniszterelnök szobra avatását egy új kor kezdetének nevezte.
Igaza van.
A népi ellenállás kora kezdődik ezzel a nappal.
Áprilisban a csalárd körülmények közt megtartott országgyűlési választáson Orbán-Cipolla újabb négy évi kormányzásra kapott felhatalmazást. A demokratikus ellenzék kísérlete, hogy demokratikus viszonyok között, becsületes küzdelem eredményeként próbálja meg a jogállam, a tisztességesen működő szociális piacgazdaság helyreállítását, megbukott. Olyan volt ez, mint amikor az ökölvívó, aki az ökölvívás klasszikus szabályaira készülve száll ringbe, szembe találja magát a ketrecharcossal, aki aztán a maga szabályai szerint – mindent lehet az ellenfél kiütése érdekében, ütni bárhová, rúgni, fojtani, - padlóra küldi a megszeppent ellenfelét.
Rendben. Lezárult az a kor, amikor az elégedetlenség, a változtatás igénye csak a cipollai bábszínház dramaturgiája szerint jelenhet meg.
Parlamenti vita? Kit érdekel? Senkit.
Petíciók? Mi ennek a hatása? Semmi.
Szigorúan szakmai alapú érvelés? Nagyon kevés az akarat ellen.
Személyedben veszélyt jelentesz a hatalomnak? Megvádolnak, meghurcolnak, erkölcsileg-anyagilag tönkre tesznek, majd évek múlva a bíróság felment. De akkor ez már kit érdekel.
Céged nem áll be a vazallusi rendszerbe? Nem kapsz megrendelést, elviszik az üzletet a polip-cégek.
Civil szervezeti mozgolódás? Ellehetetlenítenek anyagilag, rád küldik a kormányzati ellenőrző apparátust.
Az újság, rádió, tv, az e-nyilvánosság bírál? Megfojtják a működési költségeket jelentő reklámok célzott megvonásával, adóval, jogi csűrcsavarral, bármivel, ami alkalmas a médium elhallgattatására.
Megszólalás a nyilvánosság fórumain? Mi a következménye? Kirúgják a megszólalókat. Mert Magyarország, ahogy egy internetes kommentelő megfogalmazta, nem következmények nélküli ország. Mond el a véleményedet, és lesz következménye. Kirúgnak.
Ha minden demokratikus keretek közötti törekvés lehetetlen, eredménytelen, akkor mit lehet tenni ?
A gerilla hadviselés, eredeti jelentésében, ahogy a dél-amerikai ellenállók harcoltak a diktátorok, diktatúrák ellen, nem alternatíva. Ott még nem tartunk.
Népi ellenállásra van szükség.
Nézni, hallgatni, olvasni kell a valóságot bemutató, a demokratikus alternatívát jelentő tv-ket, rádiókat, újságokat. Informálódni kell, hogy informálhassunk másokat is. A diktatúrának a legfájdalmasabb az akaratától eltérő valóság bemutatása, vágyakból táplálkozó álmai helyett az igazság kimondása.
Ki kell használni az e-nyilvánosság lehetőségeit. A fész-t. Legyen példa előttünk a 2011. évi arab tavasz. Ugyan lényeges eltérések vannak körülményeink között, de a tény akkor is tény: közösségi internetes oldal segítségével az arab világ képes volt diktatúrát buktatni. A világháló eszközrendszerét is használva írni, megosztani, kommentelni, szervezkedni kell.
Fel kell állni a fotelból. Nem lehet mindenkinek arra várni, hogy majd mások felállnak, elintézik azt, ami nekedfontos. Nincsenek mások. Olyan lesz a világod, amilyennek te alakítod. A teügyedért neked kell megszólalnod. És mások ügyeiért is. A földművesekért, a pedagógusokért, a kiskereskedőkért, a közmunkásokért, az egyetemistákért, az orvosokért-nővérekért, a rendőrökért, tűzoltókért, a rokkantakért, a romákért, a melegekért. Az ügyekért is. A világkiállítási pavilonért, a hármashatárhegyi reptérért, a történeti emlékezés tárgyszerűségéért, a sajtó szabadságáért, a művészeti kifejezés szabadságáért, a vallásszabadságért.
El kell mondani fájdalmainkat munkatársainknak, volt középiskolás osztálytársainknak, barátainknak, mindenkinek, aki nyitottnak látszik a kormánypropagandához képest más vélemény meghallgatására.
Minden pillanatban nevén kell nevezni a hatalom disznóságait, legyen az politikai, gazdasági, kulturális, érintse az élet bármely területét, a politikai hatalommal, gazdasági erőfölénnyel, kulturális helyzettel való visszaélés, a korrupció bármely megjelenési formája.
Na és? Attól, hogy az interneten keresztül hallgatjuk a Klubrádiót, majd összedől az orbán-cipollai rendszer? Nem, ettől nem. Attól sem, hogy néhány ezren kiállunk a sajtó szabadságáért. De akkor sem hagyhatjuk szó nélkül a disznóságokat!
Szervezett erővé kell alakítani az elégedetlenséget. Ennek első lépése a tisztánlátás. Sokan, nagyon sokan nem látják, nem érzékelik, hogy mi történik körülöttük, nem kapnak híreket a visszaélésekről, a kormány propagandáját hallgatva megnyugodva dőlnek hátra foteljeikbe, minden rendben van. Vagy egyszerűen nem érdekli őket a nadrágos emberek szórakozása, mert megoldhatatlannak látszó létproblémáik fontosabbak. És igazuk van. Akiknek a mindennapi kenyér a gondjuk, a számlák kifizetése, azok nem tudnak mit kezdeni a jogállamisággal, a fékekkel, ellensúlyokkal. Ennek ellenére, vagy éppen ezért, ott kell lennünk, ahol a gondok halmozódnak. Ismerjék fel az emberek, mi a mákonyos duma, mi a valóság, nevezzék nevén a jelenségeket, merjék kimondani azt, ami nekik fáj. Rá kell jönni minden embernek, hogy a neki leginkább fájó gond oka micsoda, és az okok láncolata mire vezethető vissza. Ez a felvilágosító munka népi ellenállás első fokozata. Tudatosítani mindenkiben, hogy a rendszer nyomorítja meg az embereket, hogy Orbán-Cipolla, a rendszer tervezője, a rendszerelemek létrehozója és a rendszer működtetője olyan varázsló, aki akaratát mindennél fontosabbnak tartva meghamisítja a valóságot, egy bábszínházat épít és működtet, ahol neki mi csak bábok vagyunk, ezzel kárt okoz az emberek többségének, az egész magyarságnak. Volt már ilyen varázsló a mi történelmünkben, nagy árat fizettünk érte.
Népi ellenállásra van szükség. Orbán a lejtős pályán nyert négy évet. Nekünk is ez a négy évünk van arra, hogy az ellenállást megszervezve, a második és harmadik lépcsőn is túljutva – erről később - eljussunk a demokratikus viszonyok, az emberhez méltó élet lehetőségének megteremtéséig.
Minden munkából nyereség lesz, de az ajkaknak beszédéből csak szűkölködés – olvashatjuk a könyvekben.
Akkor, munkára fel!
