Egy plebejus pedagógus a világról

A gyerekeinket akarjátok?

2015. március 05. - OldStruggler
A gyerekeinket akarjátok?
Azt nem. Mert azt, hogy vasárnap nem mehetünk vásárolni, lenyeljük. Ha nehezebb is lesz így életünk, a vásárlást majd megoldjuk máskor, máshogy. Ha lenne beleszólásunk, mondanánk, hogy nem akarjuk a ti megoldásotokat. De nincs beleszólásunk, elvettétek tőlünk a közvetlen véleménynyilvánítás jogát is. Azt is lenyeltük.                                                                                             
Hogy sok munkavállalót lapátra tettetek, majd közmunkásként töredék bérérét visszafoglalkoztatjátok őket, összeszorított foggal, de lenyeljük. Mert így legalább azok, akik hozzá jutnak a közmunkához, nem lesznek munkanélküliek, akik elesnek minden szociális támogatástól.                                                                                   
Azt is lenyeltük, hogy gyerekeinknek ti akarjátok megmondani, a világ milyen. Ezt odahaza ki tudjuk igazítani. Mert, ha azt gondoljátok, a hatalomból kinyilatkoztatva nektek gyerekeink elhisznek mindent, tévedtek. Semmit nem tanultatok az „átkos” hibáiból. Igaz, ma azok mondják a tutit, akik akkor is hatalomba voltak. Ők akkor is azt gondolták, most is azt gondolják, a hatalomnak mindig igaza van. 
                             
Ahogy abban is tévedtek, hogy elég néhány mágikusnak gondolt szó – emútnyócév -, egy-két eposzi jelző – bukottbaloldal -, időnként egy ordas hazugság – bal-lib-brókerbotrány -, és mindenki elfelejti az adórendszer átalakításával történt lopást, a nyugdíjpénztár kirablását, a devizaspekulációtokat, a közbeszerzésnek nevezett szabadrablást, a stadionokat, a szegénységet. Nem felejtjük el. Segít ebben az internet, a ti fő „ellenségetek”, ahol mi, egyre többen, a net közönségeként naponta szembesülhetünk azzal, hogyan köpitek szembe önmagatokat. A legfrissebb, s talán a legütősebb a Paks kapcsán emlegetett puccs. Nem olyan régi a történet. Hogy hülyét csináltok magatokból, az még nem lenne baj, de ennek a kárát is mi szenvedjük. Most még lenyeljük ezt is. Nem tudjuk mi lesz húsz év múlva, most pedig az a gondunk, hó vége felé marad-e a pénztárcánkban annyi, amennyi a következő fizetésig, nyugdíjig elegendő.                     
 

S most itt van a gyerekeinket érintő eszement  ötletetek. Amikor néhány hete ez megjelent, azt hittük, kacsa, ilyen, a hozzáértő emberek véleményét sutba hajító megoldást nem fogtok erőltetni. Tévedtünk. Azt gondoljátok, majd ti megmondjátok, ki mehet gimnáziumba, szakiskolába. Na, ezt nem nyeljük le!

 

 

Lehet, hogy birkák voltunk, ha magunkról, a mi boldogulásunkról volt szó. Összehúzzuk a nadrágszíjat, feléljük a tartalékokat, eladogatjuk, amire nincs szükségünk, elhalasztjuk a cserét, felújítást, megfelezzük, amit még meg lehet felezni. De a gyerekeink boldogulását ne akarjátok elvenni. Azt nem hagyjuk! Csak mert faluba születtünk mi is, gyerekünk is, és a mi kis falusi iskolánkban nem volt szakos tanár, a városba bevinni meg nem tudtuk gyerekünket, most ennek kárát ő lássa egy életen át? Mert nem futotta a megélhetésen túl magántanárra, ezért kerüljön a gyerekünk a középiskolai tanulásakor, élete végéig hatóan hátrányba? Mert kilóg a gyerek a szürke tömegből, s ezt az iskola nem tudta kezelni, ennek következményeit ő viselje?  Mert későn érő típus – mondta a pszichológus -, ez kiírja őt a diploma lehetőségét jelentő oktatásból? Mert tanulási zavar terheli, összeszorított foggal kísérletet sem tehet arra, hogy képes legyen felsőfokú tanulmányokat folytatni?  Mit gondoltok magatokról? Ti vagytok az Isten, akik mindent tutira tudtok? Vagy azt gondoljátok a csalárdan megszerzett kétharmad minden aljasságra feljogosít? Titeket nem érdekelnek a gyereksorsok, a családok sorsa? Nem azokról a családokról van szó, ahol odahaza a könyvespolcról Wass Albert, esetleg József Attila esik a gyerek fejére, hanem azokról, ahol a kalapács koppan a gyerek fején. Vagy éppen a családi perpatvar következtében valami célt tévesztett tányér. Nekik nincs és nem is lesz lehetőségük kitörni „kasztjukból”? Szerintetek egy gyerek születési körülményei egy életre elrendezik az ő sorsát? Miféle keresztény emberkép, erkölcsiség vezet bennetek? 

 
De mondom, el vagytok tévedve. Ezt nem hagyjuk! Lehet, hogy birka nép vagyunk, de a gyerekünket nem engedjük a szakadékba lökni. Hogy majd ti, egy teszt alapján mondjátok meg, hol tanuljon a gyerek? Aki ilyet kitalált, nem látott élő iskolás gyereket. Ezt nem hagyjuk. Nem biztos, hogy kimegyünk tüntetni, arra nem érünk rá. De egyszer eljön az igazság pillanata. Nem lesz ez a márciusi ifjakat idéző forradalom, de ez lesz az igazi „fülkeforradalom”. Emlékezzetek rá, volt példa erre nem is olyan régen. Veszprém. Kész?                     

A gyerekeinket hagyjátok békén. Elég legyen a hittanos nyomulásból, a szélsőjobboldali ikonok példaképi hőssé festéséből, a valósághamisító kísérleti tankönyvekből, az iskolák működésére szánt pénz elvételéből, gyerekeink tanárainak vegzálásából. Elég volt. Ne feszítsétek a húrt.  A gyerekeinket hagyjátok békén. Ott van nektek a paksi homokozó, az európai pénzek ellopásának lehetősége, heccelhetitek egymást a parlamentnek csúfolt bábszínházban, villoghattok a keleti diktátorokkal a tv-tekben, átadhatjátok sokadszorra a Várbazárt, vagy egymást ajándékozhatjátok giccses műtárgyakkal, szórakozzatok ezekkel.                                                                                              
Utoljára mondom, most még nyugodtan, lassan, hogy megértsétek: gyerekeinket hagyjátok békén! 
Világosan beszéltem?
 
(Lejegyezte: eFBé)

A bejegyzés trackback címe:

https://plebejus-pedagogus.blog.hu/api/trackback/id/tr447326896

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Péter Forgács 2015.03.06. 06:24:28

Köszi Béla!