Egy plebejus pedagógus a világról

Lesz-e magyar Podemos[1]?

2014. december 01. - OldStruggler
Sok fordulatot mutatott az elmúlt hetekben a hazai közélet.
Látványos akciók, tüntetések jelezték, hogy az embereknek elegük van Orbánból, rendszeréből. Egyre többen kezdik felismerni a demokrácia álruhája alatti diktatúrát[2].

Úgy tűnik, az utcai politizálás nem szűnik, nem hal el a hideggel, az ünnepek közeledtével.
Még a házicica szakszervezeti tömörülés[3]is kiment az utcára, mert a hatalom őket is semmibe veszi, a munkavállalókat érintő megszorításokról velük sem egyeztettek.
Új eleme az utcai politizálásnak, hogy az megszűnt a mindenre ráérő fővárosi értelmiség, vagy éppen a futballdrukkerek szórakozása lenni. Az elmúlt huszonöt évben nem fordult elő, hogy kormányellenes demonstrációra kerüljön sor az ország összes nagyvárosában, sőt, sok külföldi városban, ahol magyarok nagyobb létszámban élnek. Az is látszik, hogy az ünnepek sem vetik vissza a tüntetőket. Karácsony előtti héten is, az új esztendő második napján is nagy utcai demonstráció várható[4]. A tiltakozás fő célpontja Orbán, és az általa vezetett kormány, diktatórikus rendszere. A költségvetési vita idején érthető, hogy az egyes társadalmi csoportok, szakmai ágazatok az utcán is megjelenve kívánják a kormányt, a képviselőket nyomás alá helyezni. Van is ennek eredménye, lásd az internet-adó ügyét.
Új elem viszont, hogy a kormány megszorításaival elérte a középosztályt. Nem elsősorban anyagi értelemben. Azzal már korábban elérte, de az még nem borította a bilit. Most az iskolai ügyek, és az adócsomag, a maradék magánnyugdíj-pénztári pénz tervezett ellopása, a hitelügyekben érintettek átverése miatt csordult túl az edény. A gimnáziumi férőhelyek korlátozásának terve, az egyetemi-főiskolai felvételi rendszer szigorítása, ezáltal a felsőfokú intézményekbe a belépés szűkítése, általában az iskolai élet működőképességet érintő centralizálása, az ideológiai indoktrináció az, ami sokakat kivitt az utcára. Azok a magánnyugdíj-pénztári érintettek is megmozdultak, akiknek a kormány korábban lopta el a megtakarítását, de akkor bíztak abban, majd az állam jóváírja megtakarításukat nevesített, egyéni számlán … Azóta semmi e területen, csak a stadionok épülnek. Vegyesen voltak jelen a demonstrációkon fiatalok, akik ma is fizetik az egyetemi tandíjat, középkorúak, akiknek vállalkozását érinti a korrupció, vagy a versenyszféra, a közszféra munkavállalójaként élik át a megszorításokat, idősebbek, akik családtagjai sorsán keresztül is, a nyugdíjas vásárlói kosár inflációján keresztül is látják a fekete-fehér valóságot.
Új elem az is, hogy a tiltakozás közepette megjelent az elmúlt huszonöt évet egybemosó tagadás is. Ez egyben az utcai tiltakozás differenciálódásának is a kezdete. Ez a retorika – minden rossz volt az elmúlt huszonöt évben – az LMP-é és a Jobbiké. Ez azt jelzi, hogy miközben továbbra is jellemzője a tiltakozásnak a politikai pártoktól való távolságtartás, amiben a demokratikus ellenzék pártjai is benne vannak, akarva-akaratlanul megjelennek a pártok az utcai tiltakozás kapcsán. Ez addig érthető, hogy egy magára valamit is adó politikai párt nem mehet el szó nélkül egy – több -  jelentős politikai akció mellett. Van viszont olyan párt, amelyik más mondanivaló hiányában, saját népszerűsége növelése érdekében próbálja meglovagolni az elégedetlenséget.

Új eleme az elmúlt heteknek, hogy a korrupciós ügyek, az amerikai kormány magyar kormány közeli személyeket érintő beutazási korlátozása kapcsán a belpolitika és a külpolitika szorosan összefonódott. E blog egy korábbi bejegyzésben már utaltam arra, hogy az Egyesült Államoknak ugyan fáj, hogy Magyarország F-16-osok helyett Gripeneket vett, fáj, hogy az amerikai cégek üzleti pozícióját folyamatosan gyengíti a korrupt gazdasági környezet, de nem ez a lényeg[5]. Ezért nem szóltak akkor – az F 16-osok ügyében -, s az étolajos cég korrupciós zsarolása valószínű nem lett volna nemzetközi mércével is mérhető ügy most sem. A korrupciós ügyek az apropót jelentik az Egyesült Államoknak a figyelmeztetés megfogalmazására. Orbán ugyanis most betrappolt a nagyfiúk homokozójába, s ott át akarja rendezni a homokvár-építési szabályokat. Nagyhatalmi érdekeket sért Magyarország kalandor külpolitikája, s ezért a figyelmeztetés. Nem gondolom, hogy Obamának számítana, ki a magyar miniszterelnök, milyen párt van többségben a magyar parlamentben. Van neki elég baja a saját kongresszusával, szenátusával, az USA-nak a háborús konfliktusokban vállalt szerepével. Lépése – döntése a beutazási tilalomról - viszont felerősítette a hazai Orbán-ellenes kritikai hangot. Mert mindenkinek van valamilyen közvetlen vagy közvetett élménye az állami korrupcióról. Látványos a Fidesz-potentátok megmagyarázhatatlan gazdagodása, egyre élesebb a kontúr a hatalomban lévő politikusok gazdagodása és a munkájukból élő emberek elszegényedése között, határozott visszatetszést vált ki a jóérzésű emberekből a kisebb és nagyobb fidesznyikek rongyrázó kivagyisága, és a pökhendi magyarázkodásuk.

A politikai ősz új elemeit nézve nem lehet szó nélkül elmenni az újpesti időközi országgyűlési képviselői választás eredménye mellett sem. Mert, miközben az informális – utcai – politizálás mérete minden korábbinál nagyobb lett, aközben a formális – parlamenti – politizálásban is új elem jelent meg. Abban az elemzőknek igazuk van, hogy az MSZP győzelme ebben a választókerületben nem meglepetés, hisz ez a választókerület hagyományosan a baloldalé, itt korábban, több alkalommal a fiatalon elhunyt MSZP-s Kiss Péter nyert. Az eredmény kapcsán két meglepetés szerű új elem emelhető ki. Egyrészt az alacsony részvétel, ami viszont nem önmagában érdekes. Időközi választás esetén mindig alacsony a részvétel. Viszont alacsony részvétel esetén a jobboldal, a Fidesz mindig jobban tudott mozgósítani, s ezzel biztosította magának a győzelmet. Igaz, a fővárosban, szemben a vidékkel, különösen a kiesebb településeket is magában foglaló választókerületekkel, csekélyebb, talán elhanyagolható az egyházak politikaformáló aktivitása. Gyakran hallani arról, hogy egyházfiak visszaélnek a lelkek feletti hatalmukkal, direkt módon, egy-egy párt jelöltje melletti szavazást elvárva befolyásolják a választópolgárokat. Most viszont ez sem jött be. Még a győztest – a jelöltet és pártját – is meglepte a győzelem aránya. Ilyen mértékű győzelemre nem számítottak. Ez a második meglepetés. Elsöprőnek értékelték a választási szakemberek az eredményt, azt különösen, hogy az MSZP jelöltje gyakorlatilag önállóan nyert. Ez leckét ad a demokratikus ellenzéki pártoknak az egymással való rivalizálás tárgyában is. Akárhogy is közelítsük az Újpest-jelenséget, az eredményben benne van a választást megelőző időszak utcai politizálásának a hatása is. Mint ahogy a pártok népszerűségi eredményét mutató legfrissebb közvélemény-kutatási eredményben is: az Orbán-párt földcsuszamlás szerű népszerűségvesztését mutatták az eredmények.

Új elemként kell kiemelni a hatalom megrendülését. Soha még ilyen zavartnak nem látszott az Orbán-hatalom. Az utca, a választási eredmény, a nemzetközi környezet – minden ellenük szól. Megy a gőzhenger a maga tehetetlensége miatt is, a parlamenti kétharmad az kétharmad, de látszik, zavar van. Nem működik az elterelés, nincs hatása a köztv-nek, visszafelé sül el a lakájmédia karaktervadászata, nemzetközi kapcsolatok terén sem tud Orbán pucsítani – lásd a litván fiaskót[6]-, még a koleszos haver – Simicska - is csak zavart kelt[7].

Mi következik mindebből? Lesz e Magyarországon Podemos-jelenség? Vajon az utcai elégedetlenség létrehoz-e egy új formális politikai tényezőt? Vajon az informális politizálás – Orbán takarodj! – formalizálódik-e, s igen, hogyan? Vajon azok, akik összemossák az elmúlt huszonöt évet, beírják-e magukat a huszonötéves történet folytatásába? Vajon létrejön-e az utca népe és a parlamentben lévő demokratikus ellenzék egymásra találása? Vajon tanul-e a demokratikus ellenzék 2014 őszének eseményeiből? Vajon megismételhető a lejtős pályán a hátrányban lévő csapat győzelme Veszprémben? Vajon lehet-e ez, a választásokon való győzelem az új rendszerváltás, az orbáni diktatúra leváltásának útja, eljárása? S mit lép erre Orbán, a hatalom? Hogyan alakul a nagyfiúk játéka – Obama kontra Putyin -, s mi lesz ennek a hazai hatása? Mozdul-e az béna kacsa helyzetén túl lévő Eu-adminisztráció?

S ami a legfontosabb, hogyan él Magyarország népe a korrupt diktatúra viszonyai között, az orbáni megszorítások közepette, mikor mondják a jelenleginél is még többen: elég volt, Orbán takarodj!

Izgalmas hónapok elé nézünk. 







[1]Spanyolországban a parlamenti politikai pártok uralta közélettel szembeni elégedetlenség hívta életre 2014 januárjában a közéleti aktivitás új politikai formációját, a Podemos-t (ami magyarul: Meg tudjuk csinálni!). A párt néhány hónapos működése után, az Eu-parlamenti választáson 8 %-os eredményt ért el, mára népszerűségben a két nagy múltú politikai erő – a konzervatív PP és a baloldali PSOE - mellett a legjelentősebb támogatottsággal rendelkező párt. Lásd: http://nepszava.hu/cikk/1040767-podemos-egy-baloldali-alternativa
[2] Az orbáni papagáj-kommandó is, néhányan, önmagukat függetlennek nevező elemzők is, néhányan a demokratikus ellenzéki oldalon is azt mondják, amíg tüntetni lehet, amíg szól a Klub Rádió, amíg megjelenik a Népszava, amíg választások vannak, ahol az ellenzéki jelölt győzhet, addig nem beszélhetünk diktatúráról. Igaz, latin-amerikai, afrikai értelemben vett totális diktatúráról nem beszélhetünk. Még szép is lenne, egy EU-NATO tagállamban egy klasszikus diktatúra! De ott, ahol a választási szabályokat a hatalom érdekében írják át, ahol a hatalom minden kontrollját kiiktatták, ahol a demokratikus fékek és ellensúlyok csak formálisan léteznek, ezen intézményekben mindenhol a hatalom lekötelezett emberei ülnek, ahol minden lényeges kérdésben egyetlen ember dönt – „ezermilliárd forintot vettem el a bankoktól és adtam oda az embereknek” -, ahol az állam által finanszírozott köztv, közrádió nem csak egyoldalúan közli a híreket, de ezen túl is szándékosan torzít, ott igenis diktatúra van. A rejtélyes halálesetekről – Komáromi András, Welsz Tamás, Váradi András, Rózsa Milán - nem is beszéltem. Nap nap után olvashatók elsősorban az internetes sajtóban azok az esetek, amik tipikusan a diktatórikus kormányzásra, közállapotokra jellemzőek.
[3] A Gaskó féle Liga Szakszervezetekről van szó.
[4] December 16-án alapvetően az oktatás területén mutatott rombolás,  január 2-án az államilag szervezett korrupció elleni tiltakozás ügyében szólítják meg a szervezők az embereket.
[5] A korrupciós botrány rejtett tantervi üzenete, 2014. október 23.
[6] Orbán meghívás nélkül(!) elment Litvániába egy hadgyakorlat magyar résztvevőit meglátogatni, de a litván politika vezető szereplői – államfő, kormányfő -  nem kívántak vele még együtt mutatkozni sem, nemhogy tárgyaltak volna bármiről is.
[7] Simicska a Fidesz helyi és országos vezetőivel való egyeztetés nélkül képviselőjelöltként bejelentkezett a 2015 februárjában esedékes veszprémi időközi országgyűlési választásra.

A bejegyzés trackback címe:

https://plebejus-pedagogus.blog.hu/api/trackback/id/tr257326934

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.