Egy plebejus pedagógus a világról

A korrupciós botrány rejtett tantervi üzenete

2014. október 24. - OldStruggler
 A következő sorokban nem egy politikai probléma pedagógiai elemzése olvasható. A korrupciós botrány egy lehetséges olvasatát próbálom megfogalmazni. Nem vagyok külpolitikai elemző, nem vagyok politológus – a politikai folyamatokat hivatásszerűen elemző szakember – sem. Olvasgatok, gondolkodom, írogatok … Mint oly sokan mások idehaza és a nagyvilágban. És közben reszelgetem a körmöm. Mint a nyuszika a viccben.

Magyarország a rendszerváltás idején, 1989-90-ben állt a világpolitika centrumához közel. Akkor egy történelmi jelentőségű esemény, a vasfüggöny lebontásának kezdete emelte hazánkat a nemzetközi figyelem középpontjába. Ez olyan tett volt, amit méltán tartanak a hidegháború végjátékában szimbolikus eseménynek. Ez a „rombolás” akkor egy építő munka, az egységes Európa helyreállításának kezdete volt.
Ma Magyarország ismét a nemzetközi figyelem középpontjának közelébe került. Nem szorítottuk le az iszlám állam elleni drámai harcot a figyelem képzeletbeli dobogójáról. Ott emberek ezreinek, tízezreinek élete van veszélyben, nagyon sokan ártatlanul meg is haltak, csak azért, mert más bálványt imádnak, mint azok, akiknek a kezében a fegyver van. Mi még nem vagyunk a középpontban, szeretnénk hinni, nem is leszünk. Egy világméretű játszma epizodistáiként viszont most nagyon sokan figyelnek ránk.

Az USA korrupció-ügyi döntése világítja meg ezt a jelenetet, ebben a mi szerepünket.
Vajon mi az oka annak, hogy az USA kormány éppen most hozta meg ezt a döntését? Most esett le nekik a tantusz? Hisz a KÖZGÉP-ügyekről, a trafik-ügyről, az áfa-csalásokról, a mr.20% polgármesterről, a tao-kedvezmény-pénzmosodáról, és sok más korrupciógyanús ügyről már évek óta tud mindenki, aki csak egy kicsit is figyeli a magyar kormány működését. Az USA kormányát a magyar kormány pitiáner ügyei nem érdeklik. Szólhattak volna akkor, az első Orbán-kormány idején, amikor egyik napról a másikra hirtelen az amerikai F-16-osok helyett Orbán a svéd Gripenek mellett döntött. Nem szóltak. A felcsúti stadion sem, még Orbán épülő diktatúrája sem érdekli az amerikai kormányt. Ha a magyarok diktátort akarnak a nyakukba venni, tapsoljanak neki felállva, mint annak idején Rákosinak. Az viszont az Egyesült Államok érdekeivel ellentétes, ha Oroszország hatalmi helyzete, gazdasági, és ezen keresztül politikai befolyása erősödik. Ha ezt érzékeli, beszól. A korrupció-ügy csak apropó. Ha ez nem lett volna, találtak volna valami mást, ami a „beszólás” trambulinját jelentette volna. S a korrupció-ügy magyar részről talán a legkevésbé védhető ügy. A 7750-es elnöki proklamáció trambulinnak tökéletes.

Oroszország világhatalmi helyzete a Szovjetunió felbomlásával megszűnt. Nagyhatalom maradt, nem csak hadserege mérete miatt, tényleges gazdasági ereje – elsősorban az energiaipara - kapcsán, hanem gazdasági potenciálja miatt. Nem véletlen, hogy a legfontosabb nyugat-európai gazdasági szereplők a 90-es évek elejétől a jó üzlet reményében ott tolongtak a moszkvai irodaházak környékén. Putyinnak a Mednij Vszadnyik – Nagy Péter lovasszobra – mellé állítandó emlékművéhez viszont több kell a politikailag és gazdaságilag konszolidált Oroszországnál. Ő ismét világhatalommá kívánja formálni az egykori Birodalmat. S mert a „hátországa” megvolt ehhez, hozzákezdett a nagy mű kidolgozásához. Sok más mellett a Krím, Ukrajna egy-egy fontos lépés ebben a folyamatban. Putyinnak jelenleg nem az USA a közvetlen vetélytársa, hanem az Európai Unió. Ezért volt számára érzékeny a Majdan-i (a Függetlenség-téri) fordulat, amikor az ukrán emberek az EU-val való intenzívebb kapcsolat mellett döntöttek. A zavarossá váló ukrán helyzetet Putyin kihasználta, annektálta a Krím-félszigetet, támogatta a kelet-ukrán megyék elszakadási törekvését.
Az ukrán válság érzékenyen érintette az Európai Uniót. Az EU nem katonai konfliktusok kezelésére jött létre, intézményei erre nem alkalmasak. Ugyan az 50-es évek végi nagy formátumú politikusok a francia külügyminiszter, R. Schuman kezdeményezésére éppen egy harmadik világégés megelőzésének, egy békés Európa kibontakoztatása céljából indították el azt az integrációs folyamatot, melynek eredményeként az EU-nak ma már huszonnyolc tagállama van, az EU elsősorban gazdasági együttműködés, és alapvető politikai értékek mentén kibontakozó integráció. A számos belső konfliktussal küszködő, éppen parlamenti választás előtt álló Európai Unió az ukrán(-orosz) válság kibontakozása idején meggyengülni látszott, éppen a „béna kacsa” időszakában volt. Alig jutott túl a görög pénzügyi válság megoldásán – sokan már ezt is az EU szétesése előjelének tartották -, amikor a további bővítés lehetséges partnereiként komolyan lehetett számítani Ukrajnára és Szerbiára. Mindkét ország orosz érdekszféra, mindkét ország EU-csatlakozása Oroszország számára befolyási övezetének szűkülését jelenti. Oroszország számára tehát fontos, hogy gyengítse az EU-t, ezzel önmaga számára biztosítsa további gazdasági-politikai-katonai terjeszkedéséhez a terepet.

Az Egyesült Államok számára az orosz-európai konfliktus figyelmet érdemlő ügy. Túl a NATO-szövetségi rendszer stabilitásán számukra fontos, hogy politikai-gazdasági értelemben az EU, politikai-katonai értelemben Oroszország ne erősödjön. Ők – az USA – a jelen állapot fenntartásában érdekeltek. Mert gazdaságilag az USA megelőzi az EU-t, katonailag Oroszországot, politikai súlyát tekintve mindkettő felett áll.

Ebben a háromszereplős dinamikus egyensúlyban – most a többi világpolitikai szereplőtől tekintsünk el - egyre nagyobb figyelmet kap az epizodista Magyarország. Ugyan gazdaságilag is, katonailag is szinte elhanyagolható a világszínpadon mutatott teljesítményünk, politikai színpadi túlmozgásunk miatt felértékelődtünk. Az un. keleti nyitás – az autoriter keleti országokhoz való politikai, gazdasági közeledés - önmagában nem lenne nagy gond. A belpolitikai fordulat – az autoriter társadalmi-politikai berendezkedés kiépítése – önmagában nem lenne nagy gond. Az EU-val való folyamatos gazdasági és politikai viták – az autoriter gazdaságpolitika veszélyei, az EU politikai normáinak autoriter megszegése - önmagukban még nem okoznának komoly gondot. Az ország szekerének az orosz tankokhoz való kötése – például a paksi atomerőmű bővítésének autoriter eljárása – önmagában még nem okozna nagy gondot. Hogy egy gazdasági értelemben miniország diplomáciai munkáját nem az elvi politizálásra, szövetségeseivel való hosszú távú érdekazonosságára építi, hanem a pillanatnyi gazdasági érdekeire, ahogy ezt egy tisztességes autoriter állam teszi, az önmagában nem okozna nagy gondot. 
Mindezek együtt viszont már komoly gondot okoznak, és alapot adnak az Egyesült Államoknak ahhoz, hogy egy figyelmeztetést küldjenek – Oroszországnak. Mert azzal, hogy Orbán autoriter módon alakítja át az ország politikai-társadalmi rendszerét közvetlenül is, közvetve is gyengíti az EU politikai kohézióját, erősíti Oroszország pozícióit. Azzal, hogy a Magyarország a keleti országokkal erősíti gazdasági kapcsolatait, energiapolitikai döntésivel Oroszországhoz köti a magyar gazdaságot, gyengíti az EU gazdasági erejét. Az orbáni Magyarország gyengíti az Európai Uniót, erősíti Oroszországot, s ez már komolyan veszélyezteti a mára kialakult nemzetközi politikai stabilitást. Oroszország nagyhatalmi ambíciói, törekvései láthatóan nem csak politikai, hanem katonai konfliktusokat is hordoznak magukban. Ezt a veszélyt parlamenti választás után éppen most felálló új EU-vezetés még nem tudja az EU eszközrendszerével kezelni. Az Egyesült Államok kormánya tudja. A 7750-es elnöki proklamáció alapján küldött üzenettel. Ha nem hallották meg a Kárpát-medencében, és azon túl Clinton üzenetét, ha nem hallották meg Obama üzenetét, elküldték az Amerikai Egyesült Államok kormányának hivatalos üzenetét. De nem Vida Ildikó, nem Habony Árpád az Obama-adminisztráció címzettjei, nem nekik, nem is nekünk, magyaroknak szól a figyelmeztetés. Ők a postások, pontosabban ők a küldemény. A címzett Putyin. Ha Oroszország tovább növeli gazdasági-politikai-katonai érdekszféráját, s ebben - mondjuk - Magyarország Oroszország partnere lesz – Orbán továbbra is Putyin pincsije marad -, akkor az Amerikai Egyesült Államokkal kerül szembe. Ez a „rejtett tantervi üzenete” a korrupció-ügy amerikai kezelésének. Szól ez az üzenet közvetve, de elsősorban Putyinnak, szól közvetlenül, de csak másodsorban Orbánnak.
A sallert a szomszédtól most a pincsi kapta. Úgy, hogy erről nem csak az egész utca, az egész világfalu beszél. Ami pedig a külföldi tőke-befektetések elmaradását jelenti, annak kárát mi, internet- és szappanadó-fizető állampolgárok látjuk.

Hogy ennek a pitiáner korrupciós ügynek a világpolitikai összefüggésekbe való belehelyezése már-már a konteó kategóriája? – lehetséges. Én csak, ahogy a viccbéli nyuszika, ülök a szakadék szélén, és reszelgetem a körmöm …

Adalék: http://444.hu/2014/10/23/ezek-az-oroszok-mar-megint-kavarnak-valamit/

Újabb adalék: http://nol.hu/belfold/cselekednie-kell-orbannak-1494531 (Az írás a Népszabadság 2014. 10. 25. számában jelent meg)

A bejegyzés trackback címe:

https://plebejus-pedagogus.blog.hu/api/trackback/id/tr347326948

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.