Egy plebejus pedagógus a világról

Politikai pedofília

2013. szeptember 23. - OldStruggler
Józan ember azt gondolja, látva a Fidesz-KDNP gyakorlatát, hogy ennél nincs lejjebb. Igaz, ez a gondolat először a zemberek megtakarításainak, az ezüstös harmadik életszakaszra félretett pénzük lenyúlása – einstandolása, rekvirálása, ellopása – alkalmával vetődött fel. És azóta azt láthatjuk, mindig van lejjebb. Az elmúlt három év alapján ma már nyugodtan mondhatjuk, a politikai pofátlanság határa végtelen. Ez akkor is igaz, ha a perspektívákat nézzük – határ a csillagos ég -, és akkor is, ha a mélységét – a pokol bugyra végtelen.
De arra nem gondoltunk – eddig! – hogy a politikai pofátlanság a gyerekek világát is eléri. Az utóbbi két hétben megtapasztalhattuk, hogy a gyűlöletkampány amerikai nagymestere, Arthur J. Finkelstein vezette fideszes választási boszorkánykonyha séfjeinek semmi nem lehetetlen.

A főváros első embere, Tarlós István narancsszínű uzsonnás dobozokat adott első osztályos általános iskolás gyerekeknek.

A választási szakemberek szerint az igazi politikai üzenet soha sem direkt, közvetlen. Az érzékelési küszöb környékén megjelenő üzenethordozók – verbális és vizuális mémek – hatása eredményesebb, mint a szöveges üzeneteké. Hasonlóan fontos, hogy azt üzeneteknek érzelmi töltete legyen, a befogadót érzelmileg érintse meg, kösse az üzenet tartalmához, az üzenetet küldő szervezethez. Mert az érzelmi kötés erősebb, mint a belátáson alapuló, racionális választás. Ezért választanak a pártok logót, színt, zászlót, egyéb szimbólumokat, ezért aggatnak másokra negatív jelzőket, kapcsolják a politikai ellenfelet negatív jelenségekhez, magukat pedig pozitív érzelmeket generáló fogalmakhoz. Később már ezek a jelek, jelzők, mémek önmagukban is hatnak, csoportképző tényezők, s elég csak egy sál színét látni ahhoz, hogy mindent tudjuk viselője politikai preferenciáiról. Erre épített a Tarlós mögött álló fideszes politikai PR-team, amikor a Fidesz képi világának alapvető motívumára – a narancsra, a narancsszínre - utaló naracsszínű uzsonnás dobozt adott a kisiskolás gyerekeknek. 

Ez maga a politikai pedofília!

A szexuálpszichológiai – pszichiátriai, jogi - szakirodalom pedofíliának azt a jelenséget nevezi, amikor felnőttek a szexualitás tekintetében mentálisan és pszichológiailag éretlen, a nemiség biológiai vonatkozásai tekintetében még formálódó életszakaszában, a szexualitás megjelenését még kellően értékelni nem tudó gyermekek iránt éreznek szexuális vonzódást. Visszaélés ez a kiszolgáltatott gyermekkel, azzal a helyzettel, hogy ő – a gyermek – nem képes sem fizikailag, sem más módon védekezni, elkerülni az abnormális felnőttet, a pedofíl személyiséget. Ez a jelenség, egy ilyen interakció az érintett gyermekben súlyos, egész életre kiható károkat okozhat, aminek eredményeként az ember felnőttként sem képes egészségesen élni.

Most a Fidesz – Tarlós, a fideszes fővárosi főpolgármester - a narancsos uzsonnás dobozzal elkövette a politikai pedofília bűntettét. A kisiskolás gyerekek politikailag éretlenek, nincsenek birtokában mindazoknak az ismereteknek, képességeknek és készségeknek, aminek alapján a politikai üzeneteket meg tudják fejteni, el tudják dönteni, hogy mit kezdjenek ezzel az üzenettel. Ahogy van szexuális szocializáció – az érésen túl a szexuális viselkedés normáinak elsajátítása -, úgy természetesen van politikai szocializáció is. Ebben benne van a világról való tudás gyarapodásán túl, társadalmi jelenségek önálló feldolgozásának képessége, a társadalmi-politikai jelenségek között oksági összefüggések önálló elemzési képessége, és egy sor egyéb, a szuverén személyiséget jellemző elem. Ahogy a szexuális érés esetében van életkori, kognitív, biológiai, pszichikai feltétel együttes, úgy természetesen a politikai érés esetben is. A tudományos rendszerezettségű ismeretek és gondolkodás világával ismerkedő gyerekek a politikai szocializáció minden körülménye, összefüggése tekintetében éretlenek. Ezért az első osztályos gyerekeket érzékelési küszöb környéki politikai üzenettel megszólítani – ez kimeríti a politikai pedofília tartalmát. A politikai értelemben éretlen gyerek nem tudja elkerülni a jelenség szinten jóságos, ajándékozó politikust, azt, aki az ajándékkal sunyi módon, rejtett politikai üzenetet közvetít. Visszaélés ez a kiszolgáltatott gyermekkel, azzal, hogy ő – a gyerek – nem képes sem fizikailag, sem más módon védekezni, elkerülni a képmutató, politikai értelemben pedofil felnőttet.

Úgy tűnik Tarlós nem a szokásos smirglipolitikusi formáját hozta pedofil akciójával. A napokban Hoffmann Rózsa, a kormány illetékese, egykori pedagógus szólította meg az ötödikes és nyolcadikos diákokat. Az Alaptörvény bevezetőjét – a Nemzeti hitvallást – és magát az Alaptörvényt jutatta el egy a történelmi tényeket tudatosan meghamisító kísérő levéllel a gyermekekhez. Ez is kimeríti a politikai pedofília tartalmát. Az ötödikes gyerek még nincs abban a helyzetben, hogy értelmezni tudja a Nemzeti hitvallást, a nyolcadikos gyerek számára az Alaptörvény jelent feldolgozhatatlan szöveget. Mindkét esetben a szöveghez képest a szövegértés, a szöveg tartalmának és összefüggéseinek értelmezése, a szöveg valóságtartalmának forráskritikai elemzési képessége nincs azon a szinten, amit a szöveg maga megkövetel. A Hitvallást tudós történészek, az Alaptörvényt alkotmányjogászok vitatják, mutatnak rá a történelemhamisításra, a jogi következetlenségekre, tudásunk szerinti elfogadhatatlan értelmezésekre, az életviszonyokat tendenciózusan eltorzító szabályozásra. Ezek felismerése nem várható el az ötödikes-nyolcadikos gyerekektől. Itt is arról van szó, ami a smirglipolitikusi akció esetében. Visszaélés ez a kiszolgáltatott gyermek helyzetével, azzal, hogy ő – a gyermek – nem képes sem fizikailag, sem más módon védekezni, elkerülni a politikai értelemben pedofil felnőttet. Tehát nem egyéni akció ez, nem egy smirglipolitikus otromba kezdeményezése, hanem a Fidesz-KDNP politikai fegyvertárának eddig még nem alkalmazott eszköze, módszere. Sejtette ezt a Nemzeti alaptanterv körüli vita a nyilas kötődésű kurzusirodalmárokról, a hittanoktatásnak a Püspöki Kar tiltakozása ellenére történt bevezetése, a „börtöniskola”-koncepció (16:00 óráig köteles a gyerek …) erőltetése.  Erről tanúskodik a KDNP szeptember 22-én kiadott közleménye(1) is, mely nyílt beismerése annak, hogy a hatalom fura urai hatalmuk hosszú távú biztosítása érdekében a gyerekeket akarják megnyerni. Azokat a gyerekeket, akik még nem képesek önállóan eligazodni a politika világában, akik helyzetüknél fogva kiszolgáltatottak.

Lehet még ennél is mélyebbre süllyedni? Mondanám, hogy nem, ennél mélyebbre nem lehet. De ezt mondtuk sokan három éve, és azóta minden alkalommal, amikor egy-egy újabb unortodox fideszes megoldás tűnt fel a politika színpadán.

Miben lehet bízni? A gyermekekben, akik a számukra érthetetlen szöveget szobájuk sarkába dobják olvasatlanul, az immunrendszerükben, amelyik természetes módon áll ellen a politikai kábításnak, a szülőkben, akik védik gyermekeiket az ártalmas hatásoktól, abban, hogy a mai gyerekek érett felnőttként helyére tudják tenni a politikai kábítószerrel manipuláló politikusokat.
És akkor, amikor kell, meg tudják hozni a nekik, szűkebb és tágabb környezetüknek megfelelő döntést

A bejegyzés trackback címe:

https://plebejus-pedagogus.blog.hu/api/trackback/id/tr577327012

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.